Mit gondoltok erről a versről? őszintén! Inkább hazafias stílusú amúgy.

Egy műállamról,
 avagy Felvidék Sorsa a Magyarok Sorsa!

Kis állomáson nagy tömeg rabokként hajtva.


Reményvesztetten, rongyosan, piszkosan…


Egy „bűnük” egyébként, hogy rosszkor, rossz helyen keltek föl.


Magyar Királyságban tértek nyugovóra,


s korán reggel jött a hír: dobré ránó cseszkószlovenszkó.¹

Földjüktől, Vagyonuktól, Becsületüktől


megfosztott sokaság közt


ballag egy parasztlyány, a kis Éva a vagon felé tartva.


Jajj kis ember mit tudsz te még bármiről?


Hol voltál mikor korán reggel jött a hír: dobré ránó cseszkószlovenszkó…

Az eleven kicsi Éva a vonatban játszótársat keres nyomban.


A sarokban gubbaszt Ádámka, nemesi család sarja!


„Nyitray Ádám vagyok, öt éves!” csókol kezet úriasan.


A sok nyomorult közt a két gyerek apró szíve szinte meggyullad.


Mert nem tudják, mert nem tudhatják, mikor korán reggel jött a hír: dobré ránó cseszkószlovenszkó.

A nap lement már, sötétség borult a felvidéki tájra,


s Ádám apja Ádámot Évától elszakítja.


„Bármibe telik, mink innét tüstént elszökünk!”.


Kiugrik a szerelvényből apa, anya, és fia.


Másnap hajnalban fékezett a vonat, s hallották: jó reggelt kíván a Magyar Népköztársaság!



˟˟˟˟˟˟˟

Pár esztendővel később Éva a fiát, s ő is a sajátját Ádámnak kereszteltette.


Emberöltők teltek el, ment Ádám körülnézni és kirándulni egyet a Felvidékre.
Megpillant egy fiatal lyányt egy padon ülni.


Mint aki életében nem látott még lányt, megbűvölve így szól: „Milyen szép vagy te!”


Mert nem tudta, mert nem tudhatta, hogy a kisasszony nagyapja után lett ő is Ádám!

„Miroslava Ňitrayová”, mutatkozott be a lány.


„Szomszíd gyerekektű’ tanú’tam kicsit magyarszki” mondta, nyelvtudását összeszedve szaporán.


Bizony jó érzés egy magyar embernek magyar szót hallani…


Ňitrayová is érezte hogy belsejében valami meggyullad mint a láng.


Fiatal leányka még, pont olyan idős, mint országa, Szlovákia!

Sokáig beszéltek még kéz a kézben, száj a szájban…


A történteket meséli Kováčová barátnőjének másnap.


„Elég magyar van erre így is, tanítsd majd meg azért szépen szlovákul is…”


Így vélekedet Kovács Béla unokája, Jaroslava Kováčová.


De van még aki tudja és tudhatja, a Magyar Föld nem eladó!


Mikor egy szép reggel majd jön a hír: dobri vecser² sok Facsusztató³!

¹ Jó reggelt Csehszlovákia


² Jó éjt 


³ facsúsztató tótok

Néha a sor vége átlóg a másik sora mert nem volt elég hely de mindegy is... Persze kérek mindenkit, hogy kultúráltan mondja el a véleményét a versről, akármi is legyen az :)