Miért érzem üresnek, ha kezdetben tele volt érzelemmel?

Csak én vagyok ilyen nyakatekert, aki ilyen problémákkal küzd?

Szeretek írni, de lényegében mindent szeretek ami kicsit is művészet, szóval ez is ide tartozik. Általában amikor ihletet kapok, hogy leírjak valamit, az alkotás mámorában kifejezőnek és jónak látom, amit írtam, de később mikor "más szemével" nézem, üresnek tűnik, bár elvileg nem az, de nem elég kifejező, és sokszor összezavarodva nem tudom hol a hiba, megunom. Eddig amikor valahová publikáltam egy-két írásom, senki sem reagált rá, negatív kritikáktól független, folytatom, csak valami jobb irányba, ami egy kicsit "én" vagyok. Ismerősök általában mindenre azt mondanák, amit én csináltam, hogy "hű de jó", ami nem meggyőző. Aki szeretne építő kritikával megáldani, az írjon privátot!