Ti nem érzitek úgy, hogy túl sok emberről feltételezik utólag, hogy valójában ez meg az volt vele?

nyugodtan leirhatnad, hogy mire gondolsz

ha a tenyekbol eleged van, akkor vonulj vissza pihenni

Valóban nehéz nekem megértenem, amit írtál, ezért feltételezésekbe bocsátkozom a válaszom írásakor.

- Ha arra gondolsz, hogy kiderül egy művészről, hogy csak véletlenül festett jó képeket, de maga nem gondolta úgy, ahogyan a "művész feltételezhetően gondolta", hát akkor az a válaszom, hogy pl. Delacroix naplóját vagy Van Gogh levelezéseit olvasva egyértelműen kiderül, hogy tudják, mit csináltak.

- Ha arra gondolsz, hogy emberi hibákat követtek el... Hát, szerintem mindenkiről derülne ki egy és más, legfeljebb nem kutatnak Marcsi néni után a faluban - a pletykás asszonyokat leszámítva, akik nem a legmegbízhatóbb hírforrás, ugye... Mert ki ne csinálna életében marhaságokat...?

Ha a kérdés másra vonatkozott, hát akkor bocsánat. =P

vannak informaciok amik valoban lenyegtelenek az adott emberrel kapcsolatban, megis beszelnek rola

peldaul tobb uralkodonorol is terjed a sztori, hogy lovakkal huncutkodott.

ezeket en sem tartom relevans informacioknak

Vagy úgy...

Hát, az ilyen esetekben van, ami valóban igaz. De vannak amolyan "hatásvadász" "tények" is, amiknek a valóságtartalma igen csekély. Hogy egyet említsek, rengetegen mondják, hogy pl. Assisi Szent Ferenc vegetáriánus volt. Ha olvasnák a róla szóló történeteket, akkor biztosan találkoznának néhánnyal, ami ezt egyértelműen cáfolja.

De aztán ott van Van Gogh füle, erre a bizonyos füllevágás-dologra rengeteg elmélet született, java része - mondanom sem kell - azért, mert egyes személyek "híresek" szeretnének lenni, és mindenféle dolgokat kitalálnak. És ne is beszéljünk akkor arról, hogy ki volt a modell a Mona Lisa esetében... Mert egymásnak teljesen ellentmondó, és nem ritkán egyértelműen lehetetlen feltételezések születnek. Ezek egy-két évig híressé teszik az elméletek kitalálóit, és sok pénzhez juttatják, de valójában inkább szenzációkeltés (és pénzszerzés) végett gyártódnak az újabb és újabb elméletek. Na és akkor ott van még az a rengeteg humbug, da Vinci kód, meg mit tudom én.

Ez pedig azért van így, mert ha azt mondjuk az embereknek, hogy: "igen, ez így és így történt, ahogyan eddig is tudtuk", hát akkor nem érdekli őket. De ha azt mondjuk, hogy "valamit eddig eltitkoltak előlünk, és most végre rájöttünk Az Igazságra" (nem mintha az életük múlna azon, hogy a Mona Lisa modellje egy fiú volt, vagy egy rusnya nő, és művészi szempontból különben ez nem is fontos), akkor az emberek felfigyelnek, és körülugrálják két hétig azt, aki megfejtett nekik egy Haaaatalmas Titkot. Aztán egy év múlva már a hatalmas titok is unalmas lesz, és kell egy új. Csak a jelenleg élőkről nehezebb lenne úgy handabandázni, hogy ők ne jelennének meg, és ne kellemetlenkednének. Például úgy, hogy elmondják az igazat. Ami sajnos elég unalmas.

Az újságok is ugyanerre építenek különben, meg a televízió. Mert az embernek, mint mindig, kell a cirkusz. =)

Nos, én dobtam egy hátast, amikor egyik kedvenc költőmről megírták, hogy állítólag besúgó volt a román kommunista rezsim alatt (Szilágyi Domokos). Ettől függetlenül remek alkotó. Állítólag rákényszerítették a besúgásra, na meg akkoriban sokan nyomás alatt álltak: dilemma: vagy kiközösítik, vagy besúgó lesz és lelkén szárad... :S Mondjuk ma sincs sokkal másképp, csak ma úgy tesznek, mintha elmúltak volna azok az idők, és ma már paranoiásnak tekintik, aki szerint még mindig besúgó rendszer van. Magyarán aljasabb, kifinomultabb módon kémkednek, képtelen helyzetbe hozva az áldozatot. Régen minden szögletesebb és egyszerűbb volt, viszonylag. De ez már más kérdés, sorry, h elkanyarodtam.

Pár éve meg a rendszerrel szemben álló P.Mobil, legendás magyar hard rock zenekar egykori frontemberéről derült ki -a zenekartagoknak is megdöbbenésére-, hogy Vikidál is besúgott róluk rendszeresen a pártnak a kommunista rezsim során.

Mindenesetre sose lehetsz biztos abban, hogy igazságról van-e szó, és nem a hatalom által eszközölt ismert személy lejáratásáról...