Azok, akik szerették az iskolában csúfolni, bántani társaikat, elmondanák így utólag, miért tették?

Én szenvedő alany voltam, de nemigen izgatott.. szerintem gejvás boldogságérzetből, így érezhettek felsőbbrendűséget és fals hatalmat, és még a felvágás vagy valami ilyesmi.

Én a lúzer és a menő szerepét is tapasztaltam illetve még tapasztalom, hisz gimis vagyok és szerencsére most az utóbbiban élem a napjaimat.Hazudnék ha azt mondanám nem csináltam egy kicsit sem azt amit velem is csináltak.Nehéz leírni miért tesz olyanokat az ember amiket magának nem kívánna.Talán én azért néztem le és szólogattam be a kiközösítetteknek mert éreztem, hogy most fordult a kocka, és nálam a "hatalom", plusz még az is erre készteti az embert, hogy a többiek is ezt csinálják és a csordát követni kell.Persze én nagyon enyhén cikiztem őket, nem aláztam meg senkit, nem bántottam, nem ragasztottam rájuk gúnynevet, igazából csak a beszólásaikat szóltam le, semmi több, nekik ez jutott és kész, de még ezt a keveset is sokszor megbántam, de a haverjaim (akiket nagyon bírok, félreértés ne essék) valahogy mindig magukkal rántanak.Általánosban sem voltam azért annyira lúzer, mert volt pár menő haverom akik miatt nem bántottak de ott tényleg keményen ment a szívatás, leköpték az igazi lúzereket, megverték őket szóval én inkább közeli megfigyelő voltam, de tudom, hogy milyen lehetett nekik.Na ház lényegében ennyi lenne, azért ne pontozzatok le :D

hát*