Mélyen lett ez a kis részlet, amit hirtelen felindulásból produkáltam egy délutánon?

Előszó

Hát itt álltam szemben, talán a végzettel, vagy csupán az árnnyal melyet azzá vívtam ki magamnak. Lelkem mélyén mintha tudtam volna a megoldást, de valami magába süppesztett, mint a forró szurok, elnyelt és nem hagyott választást. Szemünk ádáz pillantások közepette vált eggyé, tekintetünk nem engedett a másikból. Izzó parázsként szikrázó írisze szinte felfalt, akár vad áldozatát méregetve tusát vívtunk egymással, de az még nem derült ki melyikünk válik üldözötté s üldözővé. A nagy elhagyatott pince kissé dohos szagot árasztott régi falaiból, melyekről már mállott a tapéta. Köztünk hevert egy hatalmas márványtál benne csupa vér, körülötte pedig gyertyák, rengeteg gyertya, amelyek beárasztották fényükkel az egész termet. Hosszú, fényesre csiszolt kőpadló terült el köztünk. Nem volt több idő gondolkozni, cselekednem kellett. Magam mellé szorítottam kezem és hagytam, hogy az erő átjárja testem. Éreztem miként lüktet bennem csak arra várva, hogy kiengedjem. Aztán hirtelen végigsöpört rajtam kitört, sugárzott belőlem az energia, s láttam rajta, hogy meglepődött, bár nem értettem mért, hisz végig ezt akarta. A tekintetem most már a helyiség közepén elhelyezett gyertyákra tévedt, és hirtelen erővel csaptak fel a lángok. Már nem különálló apró lángocskák voltak, hanem egybeolvadt tűztenger, mely elevenen lebegett köztünk. Éreztem miként pattan el a lánc, ami a kezeimet gúzsba kötötte. Szabad voltam és erős, teli hatalommal, és ezt ő is érezte. Arca hirtelen rémületről árulkodott, menekülni viszont nem volt ideje, mert gyorsan lecsaptam rá, mint kígyó az egérre. Az izzó óceán körülvett bennünket, eltakarva a kiutat, ahonnan így már nem volt menekvés. Ereimben végigfutott a mágia szétroppantó hatalma, s elárasztotta testem mámorával. Szinte élveztem, ahogy fölényem megrémisztette, s erőm felett nem volt hatalma. Ez csak az enyém volt, csakis engem illetett meg. Végre hát kiderült kivé lett üldözött, s ekkor már ő is tudta. Kétségbe esetten próbálta megtörni hatalmam, persze sikertelenül. Elhatalmasodtak rajtam saját képességeim, s a termet betöltötte a pusztító, gyönyörű tűz. Körülölet, olyan csodálatos volt. Előttem sikítva égett ellenségem, és akkor tudtam már, hogy ÉN GYŐZTEM.