Szerintetek milyen eddig a regényem? Érdemes folytatni? Javaslatokat várok hogyan folytassam. Köszíí. 'Nagyonnegatív kommentekre nem vagyok kiváncsí'

Fehér Naplemente

Vékony szivárványréteg húzódik a fátyolos ég alatt. A horizonton a nap éppen lemenőben van. Még egy perc és teljes lesz a sötétség. Ott állok a tisztáson, egy karnyújtásnyira az égtől. A mező ködbe-takartan áll, s az élet legapróbb nesze sem hallatszik rajta, és vége, vége a világosságnak. Sötét lett. Vaksötét. Ekkor egy ló nyerít bele az éjszakába. Szőre ugyanolyan fehéren fénylik mint a hold, mely rásüt a táncoló paripára. Felém tart. Egy lépés csak, s nem sodor el, de én nem bírok lépni. Nem bírok, mivel a rám nehezedő súly fogva tart. Csak állok, és várom hogy közeledjen felém. A fehér ló csak vágtat, csak vágtat felém. Hallom a ahogy könnyű patái csapódnak a durva talajra. De nem bírok ellépni előle. Az utolsó pillanatban mégis enged ez a lánc, s lábam engedelmeskedve odébbszökken. A ló éppen az oldalam mellett zúgott el, de nem tudtam megfordulni. Csak álltam ott ismét fölbe gyökerezett lábbal, mintha valaki bábként rángatna.

Csuromvizesen ébredtem ettől a rémálomtól. De nagy marha vagyok! Hogy birok ilyen eszementségeket álmodni. Ránéztem az órára 6.00-át mutatott. Ugysem bírok visszaaludni -gondoltam, ezért felkeltem, gyorsan magamrahúztam a farmeromat és a csizmámat és kiléptem az udvarra. Nemtudom miképpen neszelt meg, de a következő emlékem az, hogy fekszem a földön és egy kutya nyalogatja az arcom. Jake. Persze hogy Jake.

- Te rosszcsont, hogyan vettél észre? Hogyan? – suttogtam a kutyának miközben a hasát vakargattam. Az eb válaszképpen egy halkat vakkantott. Mai napig emlékszem rá mikor megtaláltuk. Szegénynek olyan koszos volt a bundája mikor ráakadtunk a Édesotthon kutyamenhelyen. Éppen azelőtt halt meg a kutyánk. Füles. Kicsi Füles dalmata volt. De Jake-re visszatérve ő egy német juhászkutya, hatalmas fülekkel. Kicsit rakoncátlan de 100%-ig szeret, ebben biztos voltam.

- Csendesebben Jake, még meghallanak anyáék!- korholtam a kutyát aki hangos ugatással fejezte ki nemtetszését, abban az ügyben hogy egy veréb szállt a fára. Bolond kutya- gondoltam- megyek megnézem hogy van Vaksötét. Vaksi a lovam. Gyönyörű fekete herélt, játszi könnyedséggel viszi át a legmagasabb oxert is. Sok érmet nyertünk már, most is készülünk egy közelgő versenyre, melyet a Lovakkal Élünk lovarda rendez. Márt alig várom. Ahogy átvágtam a harmatos mezőn az istálló felé észrevettem ahogy éled a természet. A nap lassan felkel. Sietnem kell ha addigra el akarok készülni Vaksival. Bementem az istállóba, és magamhoz ragadtam az ápolódobozt.

- Vaksötét, kis lovam, felkeltél már? –kérdeztem hangosan.

- Hát, ha tudni akarod márt egy ideje fennt vagyok – jött a válasz. Mivan?? Egy lóval beszélgetek? Ilyen nincs. Nem értettem a dolgot. Márt azon az elven voltam hogy pucolás innen, mikor kilépett egy férfi a boxból. Mint később kiderült csak David szórakozott, a lovászunk.

- Ejnye David, neked mániád engem bosszantani?- kérdeztem.

- Jó reggelt kisasszony, talán köszönni nem kéne? – válaszolt.

- Bakker, hogy lehetsz ilyen te?? – röhögtem.

- Ugyan ,hisz ismersz. Perszee- gondoltam. Erre mindkettőnkből kitört a röhögés. Addig röhögtünk, míg meg nem jelent az istállóajtóban egy ember.

- Csendesebben gyerekek! – szólt ránk apa.

Erre még jobban elkezdtünk nevetni. Apa a lovas pizsamájában vicces látványt nyújtott.

- Rendben apa- ennyit sikerült kinyögnöm. Apa erre bement a házba.