Mit gondoltok erről?

Kíváncsi lennék, hogy koromhoz képest elég jól fogalmazok-e, ezért elkezdtem egy történetet, amit ide leírok, az nem a teljes történet:

Életem legszebb, s egyben legszomorúbb pillanatai azok, amikor este egy hatalmas vihar előtt kint sétálok, a szél az arcomba fújja a hajamat, a fülemben a fülhallgatóm, amiből egy anti fitness club szám üvölt, s ezzel egy időben a lelkem is üvölt. mégis ilyenkor vagyok boldog. Boldog, mert sírhatok anélkül, hogy más látná. De szomorú is. Egyedül érzem magam. Magányosan sétálok, nem tudom merre tartok, csak arra megyek, amerre a hold világít, s elveszett, csüggedt lelkemet vonzza. Egy ház. Pontosabban egy kastély.A kastélyhoz persze tartozik egy kert is, s kerthez kerítés, kerítéshez pedig kapu. Gyönyörű kapu. vasból van, rózsás minták díszítik, de már magát a kaput is benőtték a fehér rózsák. Félek ugyan, de kinyitom és belépek a kertbe, amit rózsák és almafák díszítenek. A kastély felé megyek, bár legszívesebben gyökeret eresztenék és örökre ebben a látványban gyönyörködnék. Félek és még mindig sírok, nem tudom honnan jövök, kik a szüleim. Annyit tudok, hogy ez a hely az otthonom. Nem tudom mi a nevem, nem tudom hány éves vagyok, még azt se, hogy vannak-e egyáltalán barátaim. Időközben a kastélyhoz értem, már kopogni készülök, de félek, talán nincs itt semmi keresnivalóm. Mégis megteszem. Egy vörös fejkendős nő nyitja ki nekem az ajtót, s így köszön nekem:

-Örülök, hogy ideértél, Nina.

Jó ez a koromhoz képest, vagy béna vagyok? 12/l