Mennyire érzékeny ember egy művész? (elsősorban tollforgatók)

Erre a válaszra a karakterek kevesek.A lényeg az hogy akinek van ideje a művészetre biztos nincs ideje az életre.Így a mindennapi élet pofonoktól is jó távol marad,majd ha véletlenül konfrontálodik valakivel aki csak inkább őszinte mint bunkó az sokkolja a polgárt.Szerintem

A művészet s a kreatív elme közt rendkívül sok összefüggés van.Ha a jelenlegi oktatási rendszer nem öli meg idejekorán a kreatív gondolkodást/tekintélyuralmi rendszer/,akkor a tehetség adott esetben művészetté is válhat.A hierarchia,tekintélyuralmi rendszer a legmegfelelőbb eszköz a művészet kiirtására.A művészek,kiemelkedő tudósok kivétel nélkül kételkedő emberek voltak-nem 1 szemszögből látták a világot./amiért igen gyakran igen súlyos árat fizettek/.Dr Czeizel Endre kutatásai alapján több könyv jelent meg,amik igen tanulságosak a költők,képzőművészek,tudósok,matematikusok genetikai,családfa elemzési eljárások következtében.No,a szociális-társadalmi környezetről már nem is beszélek.Azt azért elmondanám,h akinek jó a kézügyessége,az még nem művész.Legvefjebb szolgaian másol./adott esetben természeti jelenségeket/.A tollforgatókra uez vonatkozik.Helyesen magyarul leírni történeteket 1 dolog,sokan képesek rá.Arra viszont kevesen,h rákényszerítsenek az irodalmi mű továbbgondolására.Empátia!

Nem tudom, rám egyszer rég egy barátnőm azt mondta hogy érzékeny tuskó vagyok:-) Viccet félretéve a komoly alkotásra képes művészek valószínűleg jóval érzékenyebbek az átlagnál, de ez nem feltétlenül jelenti, hogy kényesek, vagy mentálisan sebezhetőek lennének. Ilyen is előfordul, de nem ez a jellemző. Viszont ahhoz hogy tényleg jól tudj írni, olyan verset költeni ami tényleg művészi, nagyon mély érzelmekkel kell bírnod és tudni kell ezekkel "játszani".

En csak amolyan "hobbi iro" vagyok... Nem vettem eszre, hogy erzekenyebben erintenenek a dolgok. Persze, mint minden embernek, nekem is vannak olyanok, amiktol kepes lennek kiszaladni a vilagbol, mert olyan erzekenyen erintett. En azt tudom mondani, hogy az erzelmek feldolgozasa, ertelmezese egyszerubb, ha kiirom (es nem a naplora gondolok, hanem egy tortenetre, amiben a problemakat ugy tudom megoldani, elpanaszolni a vilagnak, hogy senki se tud rola), esetleg kirajzolom magambol.

Én is hobbiíró volnék, mint az előttem hozzászóló. A baráti társaságomban vannak színészek, énekesek és táncosok, de olyanok is, akik nem hajlanak a művészetek felé. Bár a viselkedésükben nem nagyon látszik, de ha beszélgetni kezdek velük, érezhető, hogy aki színészkedik vagy énekel, ugyanazt a dolgot máshogy értékeli, máshogy éli meg, mint az, aki a művészetektől távol áll. Hobbiíróként én is észrevettem magamon, hogyha dühös vagyok, ha összeveszek valakivel egyből sírok, mert jobban a szívemre veszem a dolgokat. Én is inkább kiírom magamból, mert akik ezt jobban megtudják írni, könnyebben tudják átadni ezt akár az írásban, akár a színészetben. Szerintem szükséges is, hogy valamivel érzékenyebb legyen egy művész, mert ez segítheti is a munkáját.

10-es, szerintem teljesen igazad van.

11-es válaszoló, nem mindenki 15 éves korában kezd alkotni, nem egy embert láttam már, aki 60 évesen ragadott tollat a kezébe. Ő azért elég sok élettapasztalattal rendelkezik, de legalábbis esélye van rá. Hogy egy ellenpéldát mondjak: Hemingway részt vett 2x a háborúban + a spanyol polgárháborúba önszántából jelentkezett, 2x zuhant le repülővel, kedvelte a mindenféle küzdősportokat. Vagy Exupéry, aki maga is pilótavolt, háborúban halt meg. A legtöbb író határozottan azon a véleményen van, hogy előbb élni kell, aztán írni. Vagy a kettőt egyszerre.