Szerintetek van tehetségem az íráshoz?
Szeretek főként verseket, novellákat, néha regényeket írni. Arra lennék kíváncsi, hogy vajon ezek másnak is tetszenek-e, illetve van-e hozzá tehetségem, vagy hagyjam az egészet?
Először is az egyik novellám részletét szeretném megmutatni/Amiből egyébként lehet,hogy regény lesz./
Mindenféle válasz érdekel ezzel kapcsolatban.Előre is köszönöm.
-Rendben gyerekek, nyissátok ki a könyveteket a 159. oldalon, Ady Endrétől az Elbocsátó szép üzenetet fogjuk tanulmányozni. A költő ezerkilencszáz…
Viola igazán szerette az irodalmat, de most csak a délutánra tudott gondolni, ugyanis Erikkel volt találkozója.”Fél négykor a cukrászdánál” –zakatolt a fejében a gondolat. Bár már egy ideje nem voltak együtt, Viola rendszeresen találkozgatott a fiúval. Tudta, hogy nem lenne szabad, és pontosan tudta azt is, hogy óvatosnak kell lennie, nem szabad, hogy kiszúrja bárki is. Bár az igazat megvallva, Viola szívesen vállalt volna bármiféle kockázatot, csak azért, hogy újra és újra megízlelhesse a fiú csókját. Hiányzott neki. Pont annyira, mint amennyire nem lett volna szabad… Éppen ezen morfondírozott,mikor egy éles hang riasztotta fel álmodozásából.
-Hegedűs kisasszony, volna szíves abbahagyni az álmodozást és a versre figyelni?! Úgyis mindjárt kicsengetnek, azt a pár percet meg még igazán kibírja!
Így hát kénytelen-kelletlen felütötte a könyvet a kijelölt oldalnál és az óra további részét a vers bámulásával töltötte, de valójában nem tudott rá koncentrálni. Végül a csengő mentette meg. Már csak egy óra volt hátra a találkozóig. Viola pontosan tudta, hogy mit fog csinálni.
A nagyvárosban nem volt könnyű tájékozódni, főleg úgy, hogy az ember alig egy éve lakik a városnak ezen a részén. Minden utca ugyanolyannak tűnt, még a házak kísértetiesen hasonlítottak egymásra. Mikor úgy tűnt, hogy elérte az úti célját, Viola befordult a sarkon és már messziről meglátta a királykék újságosbódét, ami igazán kirítt a bézs színű házfalak közül.
-Szia Rita! Tudnál nekem segíteni? -kérdezte a lánytól, aki a stand másik oldalán állt
-Helló hugi! Pár persze, csak mondd, hogy miben. – válaszolta
-Hát, először is kellene egy névnapi üdvözlőlap, valamint egy jó tanács…Szerelmi ügyben… -felelte tétován
-Az üdvözlőlapokat ott találod –mutatott a kezével balra- illetve a névnapiakat legfelül vannak. No de mesélj csak, miféle tanácsra lenne szükséged?
-Nos, a helyzet az, hogy van egy fiú, akit nagyon szeretek és imádok vele lenni, viszont nem vagyok belé szerelmes. És nem tudom, hogy most mit csináljak, ugyanis nem tudok meglenni az ölelése és a csókja nélkül. Tudsz segíteni?
-Erik az, ugye? –felvonta a szemöldökét, és kérdőn meredt a húgára.
-Igen… -sütötte le a szemét és két pírfolt jelent meg az arcán.
17 vagyok.
A novellákat még nemrég kezdtem,verseket írok régebb óta. A legutóbbi kettő ez:
~Pirkadati könnyfátyol~
Sötétek a reggelek,
Ébren ér a hajnal,
Nézek szerte széjjel,
De te sehol sem vagy.
Nem fekszel itt mellettem,
Nem ébredek veled
Nem csókolsz már szájon,
S nem szorítod kezem.
Szívem-lelkem lángol még,
Ha szemeidbe nézek,
Hol értem gyúlott izzó láng
Valamikor régen.
Harcolok az érzéssel,
Sebet éget hiányod
Hisz a világot már
Könnyfátyolon át látom.
Tudatomba hasít, oly
Keserű felismerés,
Miként a szívemet
Én magam törtem szét.
Nézem a nap sugarait,
Itt van már a pirkadat,
Álom hajtanám fejem
De szívem újból meghasad...
~Csókollak~
Csókollak először
Szenvedéllyel,lánggal,
Mosolygó szívemmel
Karjaimba zárlak.
Citromsárgán fénylő
Napsugár az égen,
Szerelmes szívemnek
Rózsaszín az élet.
Elillanó hajnal,
Tovatűnő alkony,
Olykor vihar támad,
S eső mossa arcom.
Próbálok küzdeni,
Néha sikertelenül,
Gondok tömkelege,
Vesz már engem körül.
Hol vannak az álmok?
Hová tűnt az élet?
Merre vagy már boldogság?
Megkereslek téged!
Csókollak utólszor,
Fájdalommal,könnyel
Az eszem még hiányol,
De szívem már könnyebb...
Pont úgy, mint ebbe a blogba...
/Igen, itt csak pár rész van, de egyszerűen muszáj volt kiírni magamból,mert majd' megőrültem.../
Ez alapján szerintem van. Az első válaszoló véleményét osztom.
"Bár az igazat megvallva" - ilyen kifejezést nem használnék, legfeljebb párbeszédben, a szereplőm szemszögéből szólva. Az író mindig az igazat mondja, fölösleges ezt külön kijelenteni - olyan, mintha máskor nem vallaná meg az igazat. Azt a mondatot ki is hagynám, amit közölni akar, az a későbbi párbeszédben úgyis kiderül.
"A nagyvárosban nem volt könnyű tájékozódni, főleg úgy, hogy az ember alig egy éve lakik a városnak ezen a részén. Minden utca ugyanolyannak tűnt, még a házak [is] kísértetiesen hasonlítottak egymásra."
Ez egy kicsit nyakatekert.
Nyelvtani apróságok:
A gondolatjel nem tapad a szöveghez:
-Szia Rita! helyett:
- Szia Rita!
Természetesen gondolatjel kell, nem kötőjel, csak a GYK-n nem használható.
Amikor a beszélő szavait idézzük, és utána azt írjuk, hogy "mondta", "válaszolta" stb., akkor a záró gondolatjel elé nem teszünk mondatvégi pontot, mert ott nincs vége a mondatnak:
- Helló hugi! Pár [helyett: Hát] persze, csak mondd, hogy miben – válaszolta.
A kérdőjelet, felkiáltójelet viszont kitesszük:
- Szia Rita! Tudnál nekem segíteni? - kérdezte a lánytól, aki a stand másik oldalán állt.
Ezt jól is írtad.
Ha viszont mondjuk ezt írnád:
- Helló hugi! Hát persze, csak mondd, hogy miben. – Rita letette az újságot, amit éppen olvasott.
Akkor ki kellene tenni a pontot is, mert itt önálló mondat indul. Viszont akkor az nagybetűvel is írandó:
- Erik az, ugye? – Felvonta a szemöldökét, és kérdőn meredt a húgára.
A versekhez nem értek, de ezek elég kín-rímek: hajnal-vagy, veled-kezem stb.
Ne hagyd abba semmiképpen.
Én a te korodban ugyanígy kiírtam magamból...főleg a plátói szerelmemet :D Kis könyvecskéket nyomtattam belőle borítóval meg mindennel, és olvasta az egész osztály, de még a tanárok is. Úgyhogy kellemes emlékeket idéztél bennem :)
Ami az írásodat illeti, nekem tetszik, nagyon jól fogalmazol, jó a szókincsed, tehetséges vagy. Bár a téma még egyelőre tényleg gyerekes. Egy jó regénybe nem elég az érzelem, kell bele sok csavar, fenn kell tartani az izgalmat, az érdeklődést, a borzongást, nyitva kell hagyni sok kérdést megoldatlanul, hogy az olvasó ne tudja letenni, mert kíváncsi a megoldásra.
Ami a verseket illeti, azokkal már gondom van. Én nem érzek bennük ritmust, a rímek sem tetszenek. De epikában mindenképp ígéretes vagy.
"Szóval csak a második rímel a negyedikkel."
Pont azokat hoztam fel példának...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!