Művészet vs tudomány?

Létezik, hogy a művészemberek spirituálisan magasabb szinten állnak, mint a tudományos beállítottságúak? (Nem intelligenciára vagy tanultságra gondolok tehát.)

Az ismert tudósok, feltalálók közül nem sok olyat találni, aki ne kóstolt volna bele valamilyen művészeti ágba. Vagy éppen teljesen át is nyergelt. (Vegyészből író stb.) Fordítva viszont ez nem szokott így lenni; hogy egy zseni festő, zenész hobbiból atomfizikát tanul.

Biztos vannak kivételek, de most őket hagyjuk, nem veszekedést akarok szítani, és nem is a reál beállítottságúakat "lealacsonyítani", hiszen én sem vagyok egy kimondott művész típus. Viszont a velük való beszélgetéskor mindig érzek valami olyasmit, hogy ők valahogy közelebb vannak az "igazsághoz" (na, mondjuk ez is egy újabb téma lehetne, hogy mit nevezünk annak).

Az oké, hogy a művészet célja a gyönyörködtetés, szórakoztatás, önkifejezés. De mi az oka? Mi hajt egy ilyen lelkületű embert? A lelki fejlődésnek egy bizonyos ponton túl velejárója a művészi hajlam megjelenése? Vagy a humán és a reál beállítottság csak két olyan egyenrangú dolog, mint hogy az egyik ember a spenótot szereti, a másik meg a sóskát?