Művészet vs tudomány?

A művészlelkek fiatalon mind úgy gondolják, hogy változtathatnak dolgokon. Ez nincs így. De jó elhinni. Engem annak mondanak, és aki az, az gyűlöli, ha így hívják. Így szélsőséges a gondolkozása, képtelen "reálisan" és annyira higgadtan gondolkozni, mint egy matematikus. Vagy repetitív munkát végezni. Esetleg magolni.

A lényeg, hogy el kell dobni a beszűkült és unalmas gondolkozásmódot és új utakat keresni. Ha nem találsz munkahelyet, találj ki magadnak egy újat.

Érdekes kérdés amúgy. De szerintem egy művész és egy tudós is ugyanúgy közel lehet az "igazsághoz". Csak éppen két teljesen más oldalról közelítik meg azt. Hogy mi dönti el, hogy valakiből egyik lesz vagy másik?

Hogy mennyire érzékeny, mennyire okos, hogy az értelem vagy az érzelem áll számára előrébb. Esetleg, hogy sz@r volt-e a gyerekkora.

Egyszer egy író azt mondta, hogy egy művész a legbonyolultabb dolgokat is képes holt egyszerűen megfogalmazni. Míg egy intellektuel egyszerű gondolatokat képes a legérthetetlenebb mondatokba csomagolni. Igaza lehetett.

Bár a kérdésedre konkrét választ nem tudok adni, de itt vagyok én egy példa. Én művész beállítottságú ember vagyok, festek, zenét tanulok, gyakorlatilag bármit képes vagyok megtanulni, ami alkotásról szól. Az egyik sógornőm reál beállítottságú, ő közgazdászként a számok világában van otthon, rengeteget tanult és nagyon jó nyelvérzéke van. Miért hoztam fel példának? Mert ő egy olyan családtagom, akivel meg tudom vizsgálni a különbséget az eltérő gondolkodás módunk végett a hétköznapi életünre gyakorolt hatásairól.

Neki jóval magasabb iskolai végzettsége van, mint nekem, de pl. nem tud IQ tesztet elvégezni jó eredménnyel. Nekem jobban megy.

Ő jó matekos, én eléggé hadilábon állok a matekkal :-)

Ő körülményes, én lazán, könnyen oldom meg a problémákat.

Számára, ami nincs elírva a nagykönyvben, az nem is létezik.

Én pedig még egy föl nem fedezett dimenzióban úszkálok, amiben nagyon jól elvagyok.

Nem tudom neki könnyebb, vagy nekem :-) Összességében jól kijövünk.

"Létezik, hogy a művészemberek spirituálisan magasabb szinten állnak"

Nem. Ilyen alapon ki lehetne jelenteni, hogy a tudományos beállítottságúak intellektuálisan magasabb szinten állnak.

Ez igaz volna?

"Az ismert tudósok, feltalálók közül nem sok olyat találni, aki ne kóstolt volna bele valamilyen művészeti ágba."

Ez volt régen, amikor a tudomány még a nemesek kiváltsága volt, akiknek a kitanításukhoz hozzá tartozott, hogy megtanultak több hangszeren játszani, és belekaptak a képzőművészetekbe is. Ma már szerintem nehezebb volna összeválogatni olyan tudósokat, akik közben festenek, szobrászkodnak, regényeket írnak.

"Viszont a velük való beszélgetéskor mindig érzek valami olyasmit, hogy ők valahogy közelebb vannak az "igazsághoz""

Lehet, én azt éreztem velük kapcsolatban, hogy furcsák.

Nem az igazsághoz vannak közelebb, hanem a valóságtól távolabb. Ezzel együtt szociálisan érzékenyebbek az átlagnál.

"Vagy a humán és a reál beállítottság csak két olyan egyenrangú dolog, mint hogy az egyik ember a spenótot szereti, a másik meg a sóskát?"

Én inkább olyasmihez hasonlítanám, mint a humorérzék. Valakinek van, másoknak nincs, mégis mindkettő azt hiszi magáról hogy neki van.

Igen, te inkább műélvező vagy.

Hiszen a művészet lényege, hogy valamiféle élvezetet nyújtson különböző művészi közlési formákon keresztül.

Például egy képet is azért nézünk, mert élvezettel tölt el a látványa, nem azért, mert pont passzol a keretbe.

Viszont a tudomány is hasonló célt szolgál. A tudomány célja az élet megkönnyítése az egyre fejlettebb technológiájú berendezések által, illetve, hogy kiterjesszük a lehetőségeinket. Kutatás közben az ember a kíváncsisága által vezérelve az ismeretlen megismerésének vágyát elégíti ki. A kutatás, fejlesztis is örömet okoz az azt végző illetönek.

Szerintem a tudós emberek közelebb állnak az igazsághoz. Ha megnézzük, hogy a tudomány mennyivel előrébb vitte a világot...

"Ő körülményes, én lazán, könnyen oldom meg a problémákat. "

Ez akár férfi női különbségből is fakadhat. :)

Konkrétan mit értesz spirituálisan magasabb szint alatt?

Elsőnek írtam ide. Azt még hozzátenném, hogy az utolsó hozzászólónak igaza van. A pénz szempontjából valóban érdemesebb tudósnak állni. De én például sose értettem az algoritmusokat, a kémiai képleteket, a bonyolultabb fizikai ábrákat, a törvényeket nehezen tanultam, a jogi blabla se fogott volna meg, nyakig turkálni emberekben... nos, az se.

Így humán érdeklődéssel, az önkifejezés ilyen-olyan módszereinek alkalmazásával (legyen az graffiti vagy novella), de a fajtámnak hinnie kell abban, hogy lehet, hogy be fog fagyni a s3gge egy fűtetlen szekrényben, miközben éhen hal... de lehet, hogy nem.

Tudományokkal akkor érdemes foglalkozni, ha szeretsz elmerülni részletekben, kíváncsi vagy az objektív miértekre. A másik (művész) oldal - idegesít, már, hogy ennyit használom ezt a két szót... elkopnak - pedig arról szól, hogy bekattanjon valami, ami nem hagy nyugodni. És a semmiből valamit csinálj.