Miért forgott a költök gondolatainak 90-95%-a a halál körül?
Egyszerűen nem értem. Eddig szerettem az irodalmat, de valahogy megutáltam, mert kevés kivétellel ugyan, de mindíg a halálról van szó, hogy az ember nem kerülheti el a sírgödröt, meg elmúlás stb.
Oké, megértem hogy a halál egy fontos motívum, na de ennyire?
Azoknál a költőknél is, akik betegségben haltak meg, tanultuk hogy az élet szépségeit keresték....de egy szép versben a halál motívum mióta szép?
Engem leginkább csak amiatt zavar, mert (főleg gimnáziumban) szinte csak ilyennel traktálják a diákokat, hogy halál, elmúlás, sírgödör stb. holott vannak igenis vidám, és szép versek is.
Legalábbis az én véleményem az, hogy oké hogy a halál az élet természetes velejárója, de szerintem egy 17-18 vagy 15-16 éves gyereknek nem ilyennel kéne még foglalkoznia, vagyis úgy értem, hogy ilyen fiatal korba nem kéne még "felkészíteni" a halálra.
Nektek mi a véleményetek?
Régebben sokkal korábban már természetes volt a halál és a vele kapcsolatos dolgok a gyerekeknek. Sok generáció élt együtt, és az emberek általában otthon haltak meg a családjuk körében. Ilyen értelemben egyáltalán nem korai 15-18 éves korban versekből ismerkedni vele, amikor a többség már 8 évesen lövöldözős játékokkal játszik...
A halál egyben a legnagyobb misztikum az ember életében, hiszen erre kizárólag teóriák vannak, hogy mi történik pontosan. Nem tudjuk.
Az viszont tény, hogy az irodalom megszerettetésének lenne alkalmasabb módja is, de ez nem pont a halálról szól, hanem az egész tantervről és oktatási módszertanról...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!