Írnátok kritikát erről a versről?

Kb a feléig bírtam,

a fagyos tűzig - az tette be a nagykaput.

Boccs, de ennek a művészeti értéke 0, szóval egyelőre ne várd, hogy nagy kiadók keressenek fel, és bekerülj az érettségi tételsorba.

Tele van olyan ellentmondásokkal az írásod, mint: "Hallgatja a dobokat,

Meg sem hallva azokat."

Ezt ugye nem kell megmagyarázni, hogy miért rossz?

És a rímelési technikád is (ha az aa bb-t annak lehet nevezni) silány.

A korodat meg szabad tudni?

Teljesen reménytelennek nem mondanálak, de iszonyat sok munka (tanulás) segíthetne talán.

De írónak általában születni kell, a tapasztalat ezt mutatja.

Na jó, hogy ne érje szó a ház elejét, végigrágtam rajta magam...

Hát nem lett így sem jobb.

Akkora szarvas hibák vannak benne, hogy hju!

"A lélegzete is eláll

Mikor hirtelen megáll,

Egy nagy kapu előtte:

Óvatosan belökte." - itt ugye a jelen és a múlt keveredik, csúnyán

"A nap az égen ragyogott

Végtelenül boldog volt," - Ki? A Nap?

"S nem érzett már hideget,

Csak meghitt, meleg szeleket." - a meghitt, meleg szelekről ugye tudod, hogy az emberek 99,99%-a mire asszociál?! :)

"Az meg, hogy ellentmondásos miért baj? (ez is költői eszköz, kép)"

Azért, mert itt egyik kijelentésével agyonüti a másikat, és a végén amit leír, nem jelent semmit.

Amire te gondolsz, és íród, hogy költői eszköz (és nem, nem kép, a kettő nem ugyanaz) - az az oximoron, pl. a "Testvérünk voltál és lettél apánk."

Rossz vers, 0 irodalmi értékkel, de nem teljesen dilettáns vers. Elvileg nem vagy totálisan érzéketlen az irodalom iránt, mert kitaláltál valami "történet"-et és valamiféle hangulatot is megpróbálsz átadni, így ha nagyon sokat gyakorolsz és tanulsz, akkor talán tudsz írni értékelhetőt is.

Az első javaslatom az lenne, hogy ne rakd tele ellentmondásokkal a verset. Cseppet sem "művészi" egy ellentmondás, ellenben buta, illogikus. A költészetnek is tartania kell magát a logika szabályaihoz. Eltérhet tőlük, de nem öncélúan.