Miért sértődnek meg a tizenévesek, ha kapnak egy keményebb kritikát bármilyen rajzukra, festményükre?

Mert a kritikát senki sem szereti, egyébként legjobban azok sértődnek meg, akik hangsúlyozzák, hogy őszintén megmondhatod a véleményedet, akkor is, ha rossz. Mindez nem életkor függő, szinte senki sincs, aki pozitívan fogadná a negatív kritikát.

Off:Ez egyáltalán nem igaz és hülyeség hogy mindenki azzal jön hogy a fiatalok csak Fluor Tomikát szeretik és a Mizu a kedvenc számuk .Van aki szereti Fluor Tomit de nem csak őt szerethetik a fiatalok .Én pl : Elvis Presleyt szerettem (14 éves koromtól).A kérdésre pedig azért sértődnek meg mert már (elég régóta)szeretnek belepofázni más dolgába .Nem kérsz róla véleményt de ő már mondja és ha például festesz egy képet mondjuk absztrakt stílusban akkor az már nem is művészet meg hogy az milyen szar.És téves meglátás hogy csak anyuci véleménye számít számít másé is ha az illető konyít maga is a festészethez,képzőművészethez és nem csak Pista bá rá néz a rajzodra és azt mondja ez szar ilyet ne csinálj .És a tanárok véleményéről csak annyit hogy előszeretettel giccseznek le minden rajzot .Giccs a ló ,vagy egy szépen kidolgozott férfi test ,.Ami szerintük nem giccs az a háztáji apró állatok (tyúk stb)vagy a csendélet az nem giccs.Na de azért ha a diák hétvégén megfest egy ilyen giccsnek mondott lovat beviszi a tanárnak( mert a tanár kéri hogy hozzon be otthoni munkát) (ekkor ő még nem tudja hogy a tanár giccsnek tartja ezt csak beviszi hogy ő ezt csinálta .A tanár meg legiccsezi meg azt mondja ilyen nincs persze hogy szarul esik neki s legközelebb nem lesz kedve bevinni rajzokat.

Én például filmeket csinálok és verseket írok, amiknél elsősorban kívülállók véleményére vagyok kíváncsi, nem is szeretem megmutatni a verseket pl. a barátaimnak, vagy a családomnak, mert az elfogultság veszélye fenyegetne, viszont bárkitől szívesen elfogadom a kritikát, mely építő jellegű. És itt van a kulcsszó, én általában azt veszem észre egy olyan helyzetben, ahol valaki megmutatja az alkotását egy tök idegennek, gyakran az emberek a véleményüket ócsárolva, degradálva fejezik ki, ahelyett, hogy értelmesen érvelnének a nemtetszés mellett. Például ezen az oldalon is néhányszor olvastam olyan kérdést, ahol egy még tizenéves feltette az egyik rajzát, vagy bármit, és sokan nem figyelembe véve az illető korát, végleg elkönyvelték bénának. Ezen meg persze, hogy megsértődik a fiatal alkotó. Ha egy 30 évest szólunk le, hogy nem tud úgy festeni, mint Botticelli, akkor az már lehet, hogy nem is változik, de egy tizenéves még rengeteget fejlődhet és nem szabadna elvenni a kedvét a próbálkozástól. Én is a tízes éveim végét taposom és engem nem érint ez a probléma, ez csak egy jó tanács az én szemszögemből.

Modellről is rajzolhatsz férfit nem csak fényképen látható izompacsirta van .és lovat is rajzolhatsz élőben .Csak könnyebb rásütni vlmire hogy giccs mint hogy végiggondolja hogy lehet hogy nem is annyira giccs az.

Épeszű ember elgondolkozik a kritikán, ha az rendesen, választékosan van megfogalmazva, és indokolva van. Vagy ha nem tudja megindokolni, akkor az, hogy nem tetszik. De manapság azt látom, hogy az emberek nem tudják megkülönböztetni a fikázást a kritikától, és nem tudják normálisan kifejezni a véleményüket/a saját véleményüket evidensen örök érvényűnek és megkérdőjelezhetetlennek veszik. Már nem azért, de ha vmibe apait-anyait beleadtam, hogy vkinek megmutathassam, most, 22 évesen is kiakadnék, ha az lenne a reakció (mint annyiszor akár itt is, ezen az oldalon, de a való életben is), hogy szar, okádék, béna, egy betanított majom jobbat csinál, nagy nulla, és nem építő jellegű egyáltalán...

A közlés móddal van a baj nem a vélemény nyilvánítással.

Ha valaki úgy kérdezi a véleményem, hogy "ugye, milyen ügyes vagyok", akkor kitérő választ adok, mert valójában nem a véleményemre kíváncsi, csak megerősítést vár. Ha tényleg a véleményemet kérdezi, azt lehet úgy tálalni, hogy ne legyen sértődés.