Írnátok kritikát erről a versről? Találkozásom a hatos villamossal.
A fejemben ezer gondolat cikázik
Míg a sárban cuppogó cipőm beázik,
Kezemből kitépte az esernyőm a szél,
És nem tudom, nem látom, hol van már a cél.
Az arcomon dobolnak az esőcseppek,
Szívemből ordítanám nekik, hogy csendet!
De mennem kell, sietnem, máshol már várnak,
Nincs időm panaszkodni a nagyvilágnak.
Gyorsabban, sűrűbben, hosszabbakat lépek,
Körülöttem most már semmire se nézek,
Meglátok feltűnni a ködben egy hatost:
De túl későn vettem észre a villamost.
Tetszik a vers. Először is azért, mert valóban vers formája van. Persze, vannak formabontó versek is, és szintén jók lehetnek, de én szeretem, ha a versnek van ritmusa. Tetszik. És a rímek is könnyedén, természetesen jönnek.
A tartalma, mondjuk: életkép. Valaki megy az esőben. Beleélheti magát az olvasó, képszerű, igen, mintha egy filmbelijelenet lenni. Van egy kis szellemi tartalom a cikázó gondolatokkal, és egy rejtély a végén. Mi az hogy későn vette észer? Csak nem gázlta el? Vagy csak lemaradt róla? Igen, valóban tetszik. Vannak más verseid is? Vagy nem te írtad?
Köszönöm a válaszokat :)
De igen, én írtam, és van néhány másik is.
Hát, én azt hittem erőltetett és nem hangzik jól vagy nem lehet érteni...
Egy csomó van, amiről már kérdeztem itt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!