Írnátok kritikát erről a versről? Találkozásom a hatos villamossal.

A fejemben ezer gondolat cikázik

Míg a sárban cuppogó cipőm beázik,

Kezemből kitépte az esernyőm a szél,

És nem tudom, nem látom, hol van már a cél.

Az arcomon dobolnak az esőcseppek,

Szívemből ordítanám nekik, hogy csendet!

De mennem kell, sietnem, máshol már várnak,

Nincs időm panaszkodni a nagyvilágnak.

Gyorsabban, sűrűbben, hosszabbakat lépek,

Körülöttem most már semmire se nézek,

Meglátok feltűnni a ködben egy hatost:

De túl későn vettem észre a villamost.