Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Művészetek » Mi a véleményetek A Hagyaték...

Mi a véleményetek A Hagyaték nevű regényről? /Blog/

Figyelt kérdés

Blogon kezdtem el publikálni, a regényemet. Amit jelen pillanatban is írok.

[link]


Mi róla a véleményetek?


A Hagyaték

Első fejezet

a látomás

1992 január 12, vasárnap

Oklahoma, Missuri állam


John atya éppen vasárnapi misére készülődött. A feje lüktető módon fájt már napok óta. A fejfájással mit sem törődve gondolkodott, az őt kísértő rémálmon. Hetek óta ugyan azt álmodja, kisöccse, Samuel balesetéről, amit a férfi nem él túl.

John atya igyekezett a misére összpontosítani miközben megszólalt egy hang.

- Itt az idő Atyám, mindenki önre vár.

- Rendben Melissa, máris megyek - Majd elindult a lányt követve, miközben az oltár felé igyekezett, a fejfájása szinte elviselhetetlen volt, és már a mellkasban is érzete a szűnni nem akaró lüktető fájdalmat. Miközben egyre közeledett, képek villantak be Johnnak, a rémálmaiból. Lépései egyre lassultak és lassultak.

- Minden rendben van atyám? - kérdezte az egyik aggodalmas idős hölgy.

-Kö…szö…nöm, sem…mi bajom – motyogta lihegve a pap.

Hirtelen az oltár előtt jó néhány lépéssel megtorpant, és átadta magát a fádalomnak, végül összeesett és eszméletét vesztette.

- Valaki hívjon mentőt!- többen felkiáltottak gyülekezetből.

a mentősök hamar kiértek, és felmérték, hogy mekkora komoly baj történhetett. Miután megbizonyosodtak arról, hogy esés közben nem szenvedett el további sérüléseket, hordágyra fektették, majd kivitték a mentőautóhoz. A pap, a mentő út alatt ismét át élte az öccse haláláról szóló rémálmot. Mire a mentő beért a kórházba, magához tért John. Elmúlt minden fájdalma, De nem tudta, hogy hol van.

***

Egy sor vizsgálat után sem tudta az orvos hogy mi lehet a gond, miért lett rosszul John. Estére benntartották megfigyelésen. Kora délután öt óra magasságában megint elkezdett fájni a feje. De az eddigi fejfájásaihoz képest, szinte nem is fájt. John megkönnyebbült. Éppen, mielőtt elaludt volna, meg hallotta az öccse hangját.

- Szia Johny! Hogy vagy? Fáj még a fejed? - üdvözölte a férfi az ágyon fekvő testvérét.

- Szia, Mark, már annyira nem. – itt megremegett John hangja, ami hatására Markot rossz érzés fogta el. – Mielőtt összeestem volna, megint rám tört. Most már ébren is láttam, és amikor...

- Nyugi!- vágott közbe Mark. - Semmi gond, csak egy nagyon rossz álom! Semmi több! Az öcsénknek nem lesz semmi baja. Most otthon van, holnap reggel behozom, ide kísérem, hogy biztosan ne legyen baja. Oké?- próbálta nyugtatni bátyát Márk.

- Rendben. – mondta John- De nagyon vigyázz rá!

- Oké! Megígérem, hogy mellette leszek, míg ki nem kerülsz innét.

- Azt jól teszed! De…- habozott, hogy megossza-e az aggodalmát Markkal. Mégis látta az öccse arcán kiülő kíváncsiságot, ezért úgy döntött, hogy megossza vele- az - az érzésem, mintha Isten így akarná nekem jelezni, hogy vigyázzak rátok. Apánk halálát is megálmodtam. Félek most az öcsénk halált is megálmodom. - John hangja itt elcsuklott.

- Hé, erre ne is gondolj!- mondta lassan Mark. - ez nem fog előfordulni.

- Remélem igazad lesz, nem bírnám ki...- folytatta John, ugyan olyan hanggal, mint Mark.

- Ideje mennie – szólt közbe egy csinos nővér miközben bevitte John vacsoráját. - Látogatási időnek hamarosan vége, és a bátyának pihenésre van szüksége. Holnap reggel nyolc órakor kezdődik a látogatás.

- Rendben. Akkor megyek Johny… - mondta Mark. - … holnap akkor hozom az öcsköst. Egészségesen!

- Jó éjszakát! Vigyázz magadra, és öcsénkre is!

- Jó éjt. - Mark pedig kiment a csinos nővér nyomában.

John a vacsora elfogyasztása után befejezte az imát, és elaludt.

Hírtelen egy sziklaszirten találta magát. Nagyon hideg volt, körbe nézett, de semmit sem látott. Fél homály volt, Szinte az orráig sem letátott, Csend honolt.

- Szép ez a táj. – vízhangzott egy erőteljes mély hang.

- Ki van ott?!- szólalt meg John halkan, halálra rémülten. - Ki van ott?! Mutasd magad- szólt hangosabban, és bátrabban.

- Rendben. - szólt ismét a hang.

Ekkor egy ember alakja jelent meg a szikla szírt másik végén. John nem ijedt meg, mert csak 170 centi lehetett az alak, és nem látszódott túl erősnek.195centi, 90 kiló vagyok, nincs mitől félnem mondogatta magában John.

- Nyugodj meg, nincs mitől félned. - Mondta az idegen alak, megnyugtatásul. - Család barátja vagyok.

- Nem hiszem, még életemben nem láttalak. - szólt vissza John.

- Apáddal, és Samuellel, az öcséddel dolgoztam együtt. – mondta halkan a férfi. - Csak apád még idő előtt elhunyt, és Samre is ez vár.

- Mi van az öcsémmel?! – Kiáltott fel dühösen John?- Mit tettél vele?

- Hisz, tudod te nagyon jól. Szabályellenes volt, de én megmutattam neked. - mondta a férfi, igen csak vészjóslóan.

- Ne merd bántani az öcsémet!

- Nagyon jó barátok voltunk apáddal, és Samuellel is. Eszem ágában sincs bántani őt! De sajnos nem avatkozhatok közbe. A testvéred és az apád halálát már akkor láttam előre mikor megismertem őket. És most a tiedet is látom. Apád, feladatot hagyott Samuelre, az öcséd pedig rád és Markra hagyta ezt a feladatot. Reméli, hogy nem buktok el. Ő elbukott. Ugyan az végzett vele is, mint az apátokkal.

- Mi?! Mi ölte meg?! - Johnnak újra fájni kezdett a feje, hasogatóan, és kicsit később lüktetve. Minden egyes lüktetésnél egy-egy kép ugrott be, az apja haláláról.

- Amit rátok hagyott, egyfajta családi örökég. Kettő gyűrű, kettő pisztoly, kettő borotva éles vadászkés, amelyek különlegesek.

- Nem hiszem! Biztosan ez is egy rossz álom, mint a többi, amik már hetek óta gyötörnek! - hitetlenkedett John. - Nem lesz ebből semmi, Mark vigyázni fog az öcsénkre! Nem lesz semmi baja!

- Igazad van. Ez csak egy álom. De abban tévedsz, hogy Samuelnek semmi baja nem lesz. - hírtelen csend lett. A férfi hangja elcsuklott. John nem tudott meg szólalni, összeszorult a torka. Alig kapott levegőt. - Bár ne így lenne...- folytatta a férfi. - A nevem Steaven. Én egy Ark Angyal vagyok.

- Az lehetetlen! Az Ark Angyalok nem mászkálnak le a menn...

- Jegyezed meg!- vágott közbe Steaven - 2óra 34perc, Királyok Palacsintázója. Egy év múlva jelentkezem.

John reggel 7óra 59 perckor ijedt fel. Kimászott az ágyból remegő lábakkal. Lecserélte verítékes pólóját egy tisztára. A reggelit nem sokkal később hozta a reggeles nővér, de John nem tudott enni. Egy falatot sem tudott volna torkán letuszkolni, az előző esti álma miatt. Tudta, hogy csak egy álom volt, de nagyon válságosnak érezte.

***

Dél van. Mark sehol. Így múlt el jó pár óra. Mark délután 3 órakor jött, John nagyon ideges volt. Csak az előző éjjeli álmon járt az esze. Csak arra tudott gondolni. És nagyon nyugtalanította. Nem tudta eldönteni, hogy mit higgyen. És azt sem tudta, hogy miért nem jött Mark és Samuel reggel 8kor.

- Szia. jött be vészjóslóan Mark, lesütött szemmel. - Samuel meghalt. - mondta végül elcsukló hanggal. Síri csend lett hírtelen a szobában, Mark becsukta az ajtót, majd egy széken foglalt helyet.

- Hogyan? – nyögte ki végül elszorult torokkal John - Ugye nem, úgy ahogyan azt megálmodtam?!

- De igen… Úgy történt, ahogy mondtad, ahogy megálmodtad. - Mark felállt, majd oda ment az ablakhoz és ki kibámult. - Palacsintázni ment éjjel, 2 órakor, majd elütötte egy autó. Vagy is a patológus szerint, valaki kidobta, vagy kilökte elé. És jól tudjuk, hogy mi történt. - Most már John is felállt.

- Nem tudok még egy családtagot eltemetni. Én… itt befejeztem. Nem tudom tovább folytatni! Nem vagyok többet már pap!

- Ne mondj ilyet!- dühöngött Mark. -

- Tegnap volt még egy álmom, de ezek után, látomásnak mondanám- vett egy nagy lélegzetet, majd folytatta...- Álmomban, egy Ark Angyal jött el, azzal hogy Apánk, és Öcsénk barátja volt, családi barát. De még életemben nem láttam, és gondlom te sem.

- Én sem- vágott közbe Mark.

- De mondott még valamit. Hogy kettő gyűrűt, kettő pisztolyt, kettő borotva éles vadászkést, melyek különlegesek, ránk hagyott és hogy feladatunk van.

- Igen, ezt tudom. Már voltam Samuel ügyvédjénél. És ránk hagyta ezeket. A jövő héten majd felvesszük. - sóhajtott egy nagyot Mark - Rengeteg könyvet hagyott ránk. És ami a legérdekesebb, hogy négy házat is.

- Házat?! Méghozzá négyet? Honnan volt pénze hozzá?- kurjantott fel csodálkozva- Úgy tudtam, hogy nem volt nagy a fizetése.

- Én is- tűnődött el Mark.

- Véletlenül nem hallottad a Steaven nevet valahol? Nekem nagyon ismerős ez a név.

- Nem tudom,- felelte – de roppant ismerős, és kár, hogy nem ugrik be, hogy hol a fenében is hallottam én.

- Van még valami, az Angyal azt is mondta, hogy...- John hangja elcsuklott...

- Egy évünk van, hogy felkészüljünk, és pontosan egy év múlva vissza jön....


2011. aug. 15. 14:26
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:

Első vagyok:

remek irodalomtanárom volt, aki sokat olvastatott velünk, regények elemzésénél pedig sokat beszélgettünk arról, mitől regény a regény, és mitől lesz jó egy regény. Ezek után már én is úgy olvastam, hogy ezekre a megoldásokra is figyeltem.

Tehát nem vagyok "szakértő", és azt is tudom, hogy kritizálni mindig könnyebb, mint csinálni a dolgot. De ha komolyabban érdekel az írás, akkor ilyen dolgokra különösen figyelned kell.

2011. aug. 16. 00:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 A kérdező kommentje:

Igen értem. Köszönöm jó tanácsokat! :)

Figyelni fogok. Már levettem a blogról mind 2 fejezetet, és átírom picit, ahogy időm engedi. :)

2011. aug. 16. 10:37
 13/13 anonim ***** válasza:
Nekem tetszik, van hozzá érzéked, úgy leszel egyre jobb, ha rengeteget olvasol.
2016. márc. 11. 10:13
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!