Milyenek a verseim? Utolsó 1 dalszövegem.
A múzsa meghalhat?l
Kereslek de nem talállak,
kereslek és nem látlak.
Tó mélyére úszóm,
hogy legyen egy sellőm.
Partra majd kihúzom,
Hogy ő legyen jövendőm,
Kereslek de nem talállak,
kereslek és nem látlak.
Metrón nagyvárosban keresem,
drága szép kék szemedet.
Megérinteném a vállad,
de te rám ordítasz: Mit csinálsz te állat!
Kereslek de nem talállak,
Kereslek és látlak.
Egy falusi parasztházban,
együgyű magányban.
Szőke fürtjeidet simogatom,
te meg őrlődsz a pletykán mint egy malom.
Kereslek most már látlak,
kereslek és megtaláltalak.
Egy fekete tömeg van körülötted,
de nincs már itt a lelked.
Én leteszem a rózsámat,
hogy meghalld utolsó strófámat.
1. Meleg-holokauszt áldozatainak.
Megszerettem egy fiút,
De az állam bezárt minket.
Mint egy állatot.
Mert az élet elhagyott.
Nyomták belém fecskendőket.
mert megakarták változtatni lelkemet,
De rájöttek hogy nem lehet.
Így bezártak a haláltáborba hogy elpusztítsák testemet.
Nem adtak fel,
mert magamat nem hagyom el.
A barátom füstként távozott a kéményből,
hangja megmaradt verseiből.
Szabad lettem végül!
De meghaltam egyedül.
Mert megölték a páromat,
3. Párizsi Csók 2009. 12. 07.
Párizsban járva,
Bottal kezemben,
Foltos farmerzsebben,
Szájam gyönyörű csodálattól tátva.
Szerelmes tavaszt éneklem dalolva,
Feloldó ridegség szememben,
És boldogság a tavaszi szélben,
S itt maradok madarak dalolását hallva.
Egyik sarkon ifjú kurtizán,
Másik utcán életet jelző neon.
Templomban egy élőszobor káplán,
Veszélyes tanait mondja mint a metános Charon.
Én meg megyek az élettel szemben szépen lassan és lazán.
És dobolom ritmusosan a lassú s gyönyörű halálos táncom.
4. Kurtizánok 2009. december. 12.
Hága utcáin vonulnak a kurtizánok,
Kiáltják a piroslámpás utcákban
Prostik csak pénzért fekszenek ágyba,
S félóránként váltják egymást a kuncsaftok,
Átkelek Amszterdamba csónakon,
Betérek egy csatornaparti kurtizánlakba,
Majd félórát gyönyörködök a csajban,
Végül meglopnak és elsétálok.
Vad orgiát hallok mindenhol,
Vörös Rózsa illatot érzek az utcán,
De ezek a helyek mind disznóól.
Bordélyban egy ifjú játszik zongorán,
Éjféltől itt a fekete csend honol,
hazatértemben, nejem ordít rám.
Cigaretta füst+ Tequlia
1. Szívtam a cigarettát,
tele lett a hamutál,
Emlékeztem az első orális szexemre,
mely egy fiúval történt.
Mert vágytam a szerelemre,
s igényeltem az ölelést.
2. A hamutál az én lelkem,
mert így telik be lassan az életem.
Újjászületve rothadok,
pokoltűzébe elhamvadok.
refrén Ugyanígy szívtam a farkát,
mint a cigarettát,
Elszánt voltam a tettre,
de az életem ő elvette,
keserű lett a szerelme,
s ő elvesztette a lelkét. 2szer
Elég beteg ember vagy,
baromságod bennem nyomot hagy,
meleg is meg zsidó is jól értem?,
most csodálkozol és csak nézel.
Ha ilyet írnék fel sem tenném... Nem muszáj verset írnod. Látod, csak meghányatja az embert.
Akinek ilyen gondolatok járnak a fejében, "ilyen a lelke", az nagyon szomorú...
Romlottság és üresség...
Kérlek, ne fertözz meg másokat is, ha szabad valamit ajánlanom: keresd a szépet, a nemeset!
Akkor majd jobb verseket is fogsz írni!
az irodalmi analfabétáknak akik a cukros verseket szeretik Íme egy mindenki által ismert darab:
József Attila
TISZTA SZÍVVEL
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
Pilinszky János
Kenyér
A fedő bünről, ahogyan a bünt
bün mögé rejtik. Erről kell beszélnem.
Ismertem egy fiut. Szürke volt,
mint a tészta. Teste, mozgása mégis
száraz, ideges. Ma se tudom, hogyan.
Csupán titkának természetét sejtem.
Ma már gyanitom, ez az egyetlen rossz.
Lehetek gyilkos, homoszexuális,
de mindhalálig táplálni a pépet,
a kezdetben oly semminek tünő
kenyérbelet, amit idővel
rátapasztok arra, ami a legtöbb,
attól fogva mindennek vége van.
Bár ha éppen őt, azt a fiut nézem,
tán forditva és jogosan
azt mondhatnám: volt benne valami szikár
és iszonyu. De a testét
átitatta a szürkeség, mitől
piszkos lett, mint a kihült kenyértészta,
mely végitéletében se más.
És mégis minden kenyér ízét elfeledve,
először eszem végre kenyeret.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!