Elfogadható ez a leírást a művészetről?

Ezt én írtam a blogomban(egy ilyen "rajztanfolyamból"),onnan másolom ki nyersen.

Pár témával ezelőtt leírtam a művészetet szűken (pontosítva azt,hogy kiből lesz művész), és kaptam pár negatív véleményt. Most ezt kijavítom, feltöltöm egy-két tartalommal. Illetve megemlíteném ,hogy van egy könyv (Scott McCloud- a képregény felfedezése) amiben nagyon szépeket írnak a művészetről, néhány dolgot egy-az egybe kimásolok. Ezt nem kívánom majd feltüntetni mert össze-vissza lesz.

Ami azt illeti ezt a részt ki is hagyhatjuk, inkább azoknak ajánlanám akik tudnak, vagy sejtik hogy hogy kell rajzolni(persze elolvashatjuk, csak meg kell érteni)!!!

Alapszükséglet:

A művészet minden olyan tevékenység, ami túllép a két alapvető ösztönünkön: a fennmaradás és a szaporodás ösztönén! Az emberi létezés szerencsés vonása, hogy egyszerűen nem tölthetjük ébrenlétünk minden percét evéssel vagy szeretkezéssel. Akármilyen mohón hajszoljuk céljainkat lesz olyan idő, amikor nincs semmi dolgunk. Vegyük példaként az ősembereket. Ők tényleg csak ezért élnek, és ha nem csináltak semmit, akkor mondjuk szobrokat formáztak, majd később ezeket attribútumokkal töltötték fel, a munkájuknak jelentésük lett. Evolúciós ösztöneinktől való függetlensége folytán a művészet segítségével élhetjük ki egyéniségünket, és törhetünk ki a természettől ránk szabott szűk szerepét(három okból is!).

Először is külső ingerek. A dühöt természetnél fogva erőszakkal vezetjük le(rugdosunk,kapálódzunk stb.). Későbbi századokban ez a funkció a sportban és a játékokban nyilvánul meg. Másodszor az érzelmi feszültségek levezetése, így biztosítja a faj szellemi fennmaradását. A művészet mint önkifejezés. A harmadik a művészet mint felfedezés, a fajunk fennmaradása szempontjából.

Bár évmilliók alatt sok minden változott, de ösztöneink ugyanazok maradtak. Azért bármit is teszünk, a művészet mindenben tetten érhető. Vannak olyan foglalkozások, amelyek nagyobb teret engednek a művészetnek, és egyben a fennmaradásnak is, szóval bátran kijelenthetjük, hogy egyes tevékenységekben több a művészet mint másokban. Az élet apró döntések sorozata, van, amikor a fennmaradás a fő szempont, van, amikor nem. Az arányok széles skáláján mozognak.

A művészet értelme:

Oly sokszor, oly sokan kijelentik: Hát ez nem művészet! Mintha a művészetet e lehetne határolni. Pedig szerintem nem lehet. Nem sokan vannak, akik tevékenységükkel ne akarnának kifejezni valamit. Mint ahogy nem sok művész van, aki nem törődne a sikerrel vagyis a fennmaradással. Sok művésznek ez az ideál, vannak olyanok is akik pedig nem rendelik alá ennek a munkájukat.

Sok művész azt mondja: "Nem pénzért csinálom. Nem azért adom el a munkámat, mert passzol a kanapé színéhez! Nem a sikerért, a pénzért teszem. Csakis a művészetért!". Más szóval: a művészetnek semmi értelme nincs! És ez fontos!

Néha évszázadokba telik, hogy felfedezze a világ, hogy semmi értelme nincs egy-egy irányzatnak. Csak komoly mondani valót takar vagy legalább is a hozzáfűzött vizuális(néha nem is vizuális) elképzelést. Az "igazi" művészet sokszor összefügg a cél kérdésével, vagyis hogy mit akarunk elérni vele. Minden egyes mű megalkotásának a maga meghatározott útján kell haladnia. Valami ilyesmi sorrendbe:

A művészet hat lépése:

Gondolat

Forma

Stílus

Struktúra

Technika

Felszín

Talán ez kell,hogy jó művészek legyünk. Kifejtem bővebben:

1. Késztetés, ötlet, gondolat,érzés, filozófia. A mű célja!

2. Milyen formát öltsön: Zene, tánc, festmény, grafika, képregény?

3. A mű melyik művészeti iskoláját kell tanulni. Műfaj, gesztus- és stílus készlet, téma.

4. Megkomponálás, hogyan áll össze az egész, mi tartozzon bele, és mi ne.

5. A tényleges munka elvégzése. Milyen technikával készítsük el. Gyakorlati tudást igényel.

6. A kivitel. Az utolsó simítások,. Ez határozza meg az első benyomásokat( pl: egy szép piros almát hamarabb választanánk mint egy zöldet, pedig ki tudja, melyik az ízletesebb?)

Minden művészetben a felszínt értékelik az emberek a legkönnyebben és talán elsőnek(mint az előbb zárójelben hozott példa). Az újonnan felkapott művészek első pillantásra mindig jobbnak, kívánatosabbnak látszanak mint az öreg művészek, akiknek gondolataik voltak, stílust teremtettek és nem fordítottak annyi időt a felszínességre. Ám mikor a szép csillogó almába beleharapunk, üres és romlott. Így megy ez mióta a művészet a művészet....

Minden művész a felszínnél kezdi(talán?). Elkezd másolni közkedvelt dolgokat, nulla mondanivalóval(talán te is?:S). Aztán ugye jön az 5-ös, a technika. Évekig gyakorolja, hogyan rajzoljon meg ezt-meg azt. A 4-es, mire, mivel, mik legyenek a munkán. A 3-mas a stílus. A 2-es ugye el volt eddig is döntve. És végül talán a legfontosabbak egyike a gondolat. Az utolsóhoz a legnehezebb eljutni, mivel mindegyiket hozzá kell igazítani. Ez az alma magja!

Szerencsére ezt nem kell végérvényesen eldönteni.A művészet tereivel együtt ez is megváltozhat. Egyetlen mű sem nélkülözheti a tartalmat és a formát. De azét azt tudnunk kell,hogy az egyik elsőbbséget élvez, máskülönben karambolozik.

Bárki lehet művész, csak a (tudatlan??) környezetünk dönti el. Nem muszáj hosszú utat végigjárnunk, elég csak kerülőutat és könnyedén megvalósíthatjuk céljainkat-bár ezek a célok szerények. Például, a kisgyermekek rajza, lerajzolják kiskutyájukat, kifejezvén azt,hogy szeretik.

Persze ezek csak szubjektív vélemények voltak. Bármi más lehet a művészet, ezzel lehet egyetérteni és megvetni is lehet. Várom a komikat.