Csak én érzem úgy, hogy őszinte visszajelzést, építő jellegű kritikát szinte sehol sem lehet kapni, vagy tényleg ennyire ritka az érdemi visszajelzés a művészvilágban?

Rettentően sok rossz művész van felkapva, mert jól kommunikálnak, jó a kapcsolatrendszerük, vagy a galériájuk meglátott bennük valami eladhatót. Ez nem egy egzakt tudomány. A tanároknak is van egy ízlésvilága, ami egyfajta szemüveg, és azon keresztül néznek minden alkotást. Olyat is láttam már, hogy valaki a nagyon gagyitól eljutott az országos hírnévig, és felkapott alkotó lett, tényleg jó munkákkal.Tehát maga az ember fejlődött, pedig én őt x évvel ezelőtt reménytelennek láttam. Ebben a szakmában ma már nem kell feltétlenül szupernagy tehetség (noha nem árt), viszont tényleg érdemes tudni az aktuális trendeket, amik persze folyton változnak is+folyamatosan dolgozni kell, és gyártani a munkákat.

Amúgy a fullgagyi giccsek mindig rengeteg like-ot kapnak, szóval a like az biztos, hogy nem a jó művészet fokmérője.

Azt gondolom, hogy a művészeti munka, ha tényleg őszintén és jól akarod csinálni, az egy öntörvényű munka, viszont az eladhatóság, a siker ezzel nem áll egyenes arányosságban. Ha egyszer eladható lettél, akkor onnantól elvárják tőled kb ugyanazt, amiről felismerhető vagy, és lehet, hogy te magadtól már tök más dolgokat csinálnál, de ha ezen függ a megélhetésed, akkor folytatnod kell ugyanazt a vonalat. El kell itt is dönteni, hogy mi a fontos. Másoknak dolgozol-e, vagy magadnak. Nem jó csak az aktuális sikert hajkurászni egyébként semmilyen szakmában. Kell egyfajta belső elhivatottság, ami segít, hogy dolgozz tovább és higgy magadban akkor is, ha épp nincsen külső megerősítés. Ez az élet kb. minden területére érvényes amúgy. Rengeteg, ma már világhírű művész nem volt sikeres a maga idejében. Vagy a munkássága első jó pár évében.