Írtam egy verset, mi a véleményetek róla?

Én sosem féltem a szörnyektől, mert nem az ágyam alatt voltak.

Hanem a fejemben.

Mindig ott zsongtak.

Még most is.

Árnyékban táncolnak,szabadulásra vágyva a gondolataim szentélyében.

Fájdalomra éhezve,átölelve engem sikongatnak.

Ott mélyen.

Kiáltanak értem.

Az őrület suttogása, kisérti az elmémet.

Mely felemészti az életem.

Békét nem hagyva, időtlenül kopogtatnak, hátha kiengedem őket.

S ha egyszer megteszem,mindent felemészt az én szörnyem.

Mert az a lény, gonosz sarkalatos dolgok tévője.

Benne van minden gúnyos pillantásban, irigységben érzem őt a levegőben.

Kegyetlen kezeivel folytogat, rágja a húsomat.

Lelkemben mély nyomokat hagyva,egy késsel szúrogat.

Nem hagyja abba.

Örökké ott susmog a fülembe.

Hogy eresszem el s minden rendben lesz.

Talán elengedem,talán nem.

Talán leszek a magam ura,vagy csak egy rabszolga. Ki folyton küzd egy mély lyukba.

De azt biztosan állíthatom,hogy én,én leszek. Élek majd,szembenézve a démonokkal,mik bennem lakoznak.

Örökké,mint egy forgószél az idő kerekén.

Kiállok magamért,s a jóért mi bennem van.