Írtam egy verset kiváncsi vagyok mi a véleményetek róla jöhet pozitív negatív(?) A végét túl nyálasnak érzem de így sikerült :D

Igazából az egész nyálas kissé, meg közhelyes.

Jó, ha a költői képeknek van értelmük is (pl. Te vagy egy csillag, mégis a másik ragyog rád?). Zavaros, kinek és kiről írsz, milyen a kapcsolatotok.

Emellett én kerülném ezt rímképletet.

Az elején hozzá címzed, de a második két sor mintha már az olvasóhoz szólna, aztán visszatérsz "hozzá".

#3 Másodszor neki futva a ki a csillag résznél, én úgy értelmeztem, hogy a költő a csillag, és fentről látta bármerre ment. Vagy mindketten csillagok. Tényleg zavaros.

Én olvasatomban a költői én nőnemű, aki egy elveszett szerelem miatt kesereg, és mivel saját magának sem tud megbocsájtani feltehetően ő vétkezett, ettől függetlenül fáj, főleg mivel a konkurencia már ott csillog a szerelem alanya körül.

Az utolsó két sor viszont tetszik, egészen egyedi, mert egyértelműen ott a vége, még úgy is, hogy nincs ott...

Javítottam rajta, bár lehet nem tetszik, csak szerintem kicsit így jobban rímel néhány sor és a mondanivaló is jobban átjön.

Egyébként ügyes vagy és ne add fel, fejlődni mindig lehet!

Négy óra, felébredsz lassan,

Vártalak már, gyere gyorsan.

Késő lett, rám vár a munka,

De neki is sok a dolga.

(Szerintem ez a versszak elég semmit mondó, én kihagynám)

Milliónyi csillag vett téged körül,

De én voltam legközelebb mind közül.

Talán rám ragyogtál a legfényesebben,

S ha nem tudnád, minden percét szerettem.

Sötét lett az éj, azt hittem már alszol,

Bennem egy érzés csak feléd hajszol.

Nem értettem egykor, de tudom most már

Távoli a jövő, s félek nem velem vár.

Hűvös lett az idő, beborult az ég is,

Ha tépett a szél, hozzám menekültél mégis.

Fáj a tudat, már el is felejtetted kedvenc csillagod,

A sok szép emlék a számban csak keserű ízt hagyott.

Minden nap keltettél, de én csak aludtam,

A hibáimból soha nem tanultam.

Bocsáss meg, ezerszer kértelek tudom,

Gyűlölöm az érzést, hogy már nem a kezed fogom.

Milliónyi csillag vesz téged körül,

Én már csak egy vagyok a sok közül.

Újra ragyogsz, lehet fényesebben mint valaha,

Könnyes szemmel nézem, én voltam ostoba.

Hiányzol, bolyongok az ürességben,

Úgy érzem elveszek a sötétségben.

Hiányzol, minden egyes percében a napnak,

Hiányzol mint szeme világa a vaknak.

Szívemnek ajtaja, előtted nyitva áll,

S ott én leszek ki tárt karokkal vár.

Azt hittem menni fog, de nem feledlek,

Bár mosolyogva mondhatnám, ...

Döcög.

A felébredt egyébként egy szó, a most már két szó.

Ha az igekötő (fel) az ige (ébredni) előtt van közvetlenül, akkor egybeírjuk vele. Ha van egy másik szó is köztük, akkor három szóba írjuk. Fel fog ébredni pl.