Írtam egy verset az érzelmeimről. Arra vagyok kíváncsi ki érez még így, mint én?

Most nem tudom, hogy ezt negatív értelembe kérdezed-e?

Ebben igazad van! Nem az a vers, amikor a sorok egymás alatt vannak :D. A lényeg annyi, hogy félek beszélni az érzelmeimről, gondolkodtam, hogy elmenjek pszichológushoz is akár. De nem akarlak téged ezzel untatni, hogy egy random gyerek írogat neked ilyeneket, mikor gondolom van jobb dolgod is. Legyen szép estét! Ui: Nem negatív értelemben írtam ezt(néha amikor 9fogalmazok, van mikor úgy tűnik, megsértődtem, és akkor negatív választ adok

Én vagyok az a tipikus gyenge, békés jó gyerek az osztályban, de most nem arról beszélnék itt. Már régóta észrevettem, hogy felnőttekkel szeretek beszélgetni, akikkel tudok komolyabb témákról beszélgetni stb. 17 éves vagyok, de engem nem érdekel a bulizás, vagy a cigizés. Én azért nem szeretek a korosztályommal beszélgetni, mert velük nem lehet komolyan, beszélnék én nekik az érzelmeimről, de elviccelik, konkrétan mamám haláláról is viccelődtek. Néha nem tudom eldönteni, hogy érett vagyok-e a koromhoz képest-e vagy sem, mármint mi számít érettnek? Ha nem érdekelnek az ilyen tinédzser dolgok, és komolyabban akarok foglalkozni az jövőmmel, akkor érett vagyok? Szerintem nem, vagy nem tudom. Ha érett vagyok, akkor ez átok, vagy sem? Jobb lenne ha én is olyan lennék mint a többiek? Vagy örüljek, hogy "érett" vagyok? Még egy kisebb téma: Én bevallom érzékeny vagyok a szomorúbb dolgokra, egyik órán egy Német Náci filmet néztünk, Zsidó kislányról szól, nem mertem könnyezni sem, mert félek kiröhögnek, a többiek viccelődtek, és nevettek a sok szomorú jeleneten. Jól esett ezt kiírni, bevallom, ha elolvastad, köszönöm szépen!

Most, hogy kiadtam magamból amit érzek, jobb lett kicsit! Mindenesetre, köszönöm a tanácsaidat, és hogy meghallgattál! Jó éjszakát!