Írtam egy verset az érzelmeimről. Arra vagyok kíváncsi ki érez még így, mint én?
Mosolygok én, de nem őszintén
Mikor én vagyok a csúf tárgya
Mosolygok én, de legbelül fáj
Drága nagymamám meghalt
Osztálytársak boldogságot
Várnak tőlem, pedig tudják
Mi történt velem.
Érzelmi támogatás helyett
Mindig bántanak, csúfolnak
Azt hiszik ez vicces, de legbelül
Bosszút akarok, de az nem én vagyok
Mosolyom otthon hamis
Szüleim kérdik milyen napom volt
Csak annyit mondok:Jó
Van mikor őszintén mosolygok
Mikor macskáimat látom
Mikor olyannal beszélgetek aki megért
S nem bánt engemet
Olyankor ténylegesen mosolygok én
Csak őszintén.
Ez egy nagyon rohadék szitu, amiben vagy/voltál. Remélem már jobb azóta!
Szerintem a versed szép. Nincs benne mesterkedés, rafináltság, csak az érzelmeid felszínre törésének nyers, kalimpáló, őszinte dokumentálása. Nem használsz képeket, ami bátor és jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!