Mi a művészet és mi a célja? Ha ezt megkellene fogalmazni, mi lenne a válaszod?

Arisztotelész a Poétikában fogalmazza meg a legjobban. "A művészet utánzás; az egyes művészeti ágak abban különböznek egymástól, hogy mást és máshogyan utánoznak."

Szerintem ez egy helytálló definíció. :)

Hosszú lesz, nem kötelező olvasmány, csupán az én véleményem :)

Egy idézet Diderot-tól:

"Mihelyt a művész pénzre gondol, elveszíti szépérzékét."

Ezzel teljes mértékben egyetértek. A megélhetési művészkedés nem az igazi, és aki ezért kezd el rajzolni, festeni, agyagozni, stb, annak nem jó a motivációja. Elismerésre persze mindenki vágyik, és az sem baj, ha ebből még hasznot is látunk, de csak ezért nem szabad belevágni semmibe. A művészet maga, mint fogalom nagyon összetett dolog. Nem csak a képzőművészet művészet. Az életet okosan élni, az is művészet. A tanár, aki érzéssel szól a gyerekekhez, aki rávezeti őket egy-egy dolog ismeretére és szeretetére, aki TUD tanítani és foglalkozik a tanítványaival... az a tanár művész. A szülő, aki tud bánni a gyerekével, aki barátja tud lenni a gyerekének úgy, hogy a gyerek tisztelje, és őszinte legyen vele... az a szülő művész. A vezető, aki tud bánni a beosztottjaival, aki nem hatalmaskodik, akit egy picit is érdekelnek a kollégái problémái... az a vezető művész. Az az ember, aki mindig tisztelettel szól a másikhoz, aki ugyanúgy barátságos és tiszteletteljes a nála "kisebbel", szegényebbel, alacsonyabb társadalmi ranggal rendelkezővel, az egyszerű gyári munkással, az egyszeri parasztemberrel, és a nagyvállalatok fejeseivel... az az ember művész.

És igazi mű az, ami inspirál arra, hogy alkoss. Egy könyv, egy film, egy kép, egy vers, egy regény, egy tárgy... bármi, ami érzéseket vált ki belőled, és arra ösztönöz, hogy te is alkoss valamit, az a valami egy valódi mű.

Az emberek sokfélék. Nagyon kevés olyan dolog van, amit nem lehet szeretni, amiben nem lehet tisztelni a művészet valamely megnyilvánulását. Mindenkinek mást jelent a művészet, min fogalom, és mindenki mást lát meg egy filmben, egy könyvben, egy színdarabban, vagy bármiben. Mindenkire más hatással van. Aki ezt el tudja fogadni, és tud úgy vitatkozni, hogy az vita is maradjon, ne legyen becsmérlés és sértegetés, az az ember is művész.

Mindenkiben ott lakozik a művész, és nagyon sok emberből elő is jött, csak esetleg még ő sem tudja, vagy a közvetlen környezete sem fogadja el. A párom nagyon szeret és szépen is tud rajzolni, bár rajzból mindig csak 2-3-as volt. Nem bírta a kötöttségeket, azt akarta rajzolni és úgy, ahogy neki tetszik. Soha nem tanult az általános iskolai rajzórákon kívül rajzolni, versenyeket nyert itt-ott, és magának rajzolgat. Egy több mint 100 dupla oldalú A/4-es lapokból álló képregényen dolgozik évek óta, és a történet felénél ha tart. Csak a saját szórakoztatására, bár nem bánná, ha elismerés is származna belőle. Van mikor hetekig nem rajzol semmit, aztán megint nekiül, és egy óra alatt 3-4 lap megvan. Profitált is belőle egy keveset, néhány festőművész vett a rajzaiból párat, de nem ez a jellemző. Most, 30-as évei elején viszont elérte azt, hogy a rajzait felismerjék azok, akik láttak már tőle rajzokat. Akkor is, ha az adott témát vagy rajzot nem ismerik, a stílusát igen. Én is szeretek rajzolni, de én leginkább portrékat, olyat, ami élethű. Ő inkább meseszerű fantasy-rajzokat szeret és tud csinálni. Festeni is szeretek, közösen készítünk társasjátékokat is, amit ő rajzol, én festek meg. Illetve foglalkozom különféle technikákkal, ilyen az üvegfestés, a decoupage, egyéb fa- és üveg- dísztárgyak készítése. Mindezt szabadidőmben, egyelőre csak saját magam szórakoztatására, illetve ajándékoknak, de tervezem egy kis üzlet beindítását, ami foglalkozna művészeti kellékek árusításával, szakkönyvekkel is, illetve saját készítésű dísztárgyak, festmények, képek árusításával.

Számomra ez a művészet. Nem tartom magam művésznek, inkább valaki olyannak, aki szeretne művésszé válni. Művésszé válni a klasszikus értelemben is, és az élet egyéb területein, majd anyaként is. Egyelőre nem azzal foglalkozom, de szeretnék tanári diplomát is szerezni, és általános iskola felső tagozatában irodalmat, történelmet, rajzot, földrajzot tanítani. Sok dolog inspirál, de egyelőre sajnos anyagilag nincs meg a lehetőségem, hogy úgy tanuljak és azt, amit szeretnék.

Nem tudom, mihez kellettek a válaszok, ha valami dolgozathoz, felméréshez, akkor kívánok sok sikert, és azt, hogy találd meg magadban is a művészt, kedves kérdező. Ha pedig csak érdeklődtél, akkor már meg is találtad, vagy nagyon jó úton jársz felé :)

Többféle célja is lehet (gyönyörködtetés, szórakoztatás, gyógyítás, tanítás önkifejezés...)de végsősoron mindnek ez a lényege:

"Segíts élni, Költő!" (Szabó Lőrinc: A Költő és a Földiek)

A művész megért, meglát valami fontosat a világból, az életből, amit képes úgy kifejezni, hogy az a másik ember számára is láthatóvá, érthetővé váljék - s ezzel az átadott tudással vagy megérzéssel vagy ki minek nevezi segít annak, aki vagy nem látta meg ezt, vagy nem tudta eddig kifejezésre juttatni a hasonló tapasztalatát.

12:51 elmondott mindent, amit a "mindent átfogó" művészetről lehetett.

Én azért még leírnék egy különvéleményt is: ha a képzőművészetet vesszük, annak az a célja, hogy a művész tehetsége szerint a lehető legjobban ábrázolja, ha úgy tetszik leutánozza a valóságot. Ez már az őskori barlangrajzokon is megfigyelhető. Az utánzás lényege pedig az, hogy felismerhető legyen - ez bizonyos fajta kommunikáció, van adó, vevő és közös jelrendszer. Minél jobban megy át az üzenet, annál tökéletesebb a mű.

Hiba leginkább akkor jelentkezik, amikor ez a "jelrendszer" nem közös, a néző nem érti meg a mű üzenetét, mely viszont a művész hibája. A művésznek törekednie kell arra, hogy az üzenet gond nélkül eljusson a fogadóhoz, ennek ellenére számos alak akad, aki kifejezetten megnehezíti ezt (pl kockának ábrázolja a szerinte elképzelt ember fejét, stb), különféle kamu indokokra hivatkozva, pl hogy ő el akarja gondolkodtatni a nézőt, vagy hogy neki ilyen a belső világa. Ez utóbbit még el is hinném, ugyanis ilyeneket csak beteg lelkű ember képes gyártani. Pl Picasso is közéjük tartozik, psychés állapota köztudottan romokban hevert. Az ilyen jellegű elgondolkodtatás pedig nem más, mint öncélú fontoskodás, mellyel megpróbál megállítani másokat, ahelyett, hogy előre vinné a befogadót - egyesek energiavámpírnak hívják az ilyen embert.

Picassot és társait nem tartom művésznek, ahogy nem tartom művészetnek a mai sima egyszerű vonalakkal körbefutott, semmit nem ábrázoló képet, amibe belemagyarázhatnak aztán akármit. Szép, ízléses, stílusos is lehet, jól mutat a falon, de nem művészet. Én is tudok olyan csinálni, amiket Picasso csinált, mégsem megyek vele semmire :) Csak azért, mert ő az esők között volt, aki hasonlókat csinált, még nem lesz művész. Nem véletlenül nem volt addig, vagy nem volt addig neve. Ugyanakkor egy tehetséges, gyönyörű portrékat, tájképeket rajzoló/festő művész alig tud megélni, mert a képei "tucatképek", nem nagyon kellenek senkinek. Abban semmi egyedi, semmi stílusos, semmi menő nincs. Pedig szerintem egyediek ezek a képek is. Én nagyon szeretem Van Gogh műveit, de jellemzően nem a leghíresebbek a kedvenceim :) Ő talán nem is kicsit, de őrült volt, és minden művész valamilyen szinten őrült. Daliba már kicsit több szorult, az ő képei is tetszetősek, de nagyon elborultak :) Picasso munkásságában nemigen találok szépséget. Valóban, a valóság hű tükrözése, de mégis egy egyéni nézőpont közvetítése a művészet célja, ha az ábrázolóművészetet nézzük. A zene már egy más dimenzió, az építészet pedig a kézzel fogható művészet.

De ma már szerepe van annak is, hogy miért nem értik meg a műveket az egyszerű emberek, hogy az egyszerű emberek értelmi és érzelmi intelligenciája egyre lejjebb csökken sajnos, főként az érzelmi. A képekbe, versekbe, regényekbe pedig szeretnek belemagyarázni mindenfélét, és aztán már a legegyszerűbbet, legkézzelfoghatóbbat nem veszik észre.

Felületesen ismertem egy költőt, akinek még életében érettségi tétel lett a munkássága, és egy gyerek a tétel kidogozásakor az ő segítségét kérte. Azt húzta ki, és megbukott az irodalmi részből, mivel a tanár úgy gondolta, hogy nem arra gondolt a költő. Pedig arra gondolt. Nem tudhatjuk, ki miért ír, fest, rajzol vagy komponál meg valamit, veszélyes dolog a műelemzés, főként akkor, ha vizsgázni kell belőle, és elfogult a vizsgáztató. Én érettségin műelemzéskor jól jártam, egy jó javító tanárt fogtam ki (emeltet tettem), akinek tetszett az egyéni elméletem, és meg is jegyezte, hogy ilyen perspektívából még nem olvasott elemzést, sé ő maga sem gondolt bele, de tetszett neki. Ha egy rosszat fogok ki, akkor ehet én is megbukom, mert ő nem így tanította? :)