Hitler tényleg annyira csapnivaló festő volt?

A képeiből ítélve minden alapja megvolt ahhoz, hogy nagyon jó festő legyen belőle.

A tájképei közepesek, mélység-kontrasztjuk és színkezelésük nem az igazi.

Néhol arány-elrajzolásokat fel lehet fedezni.

Viszont pár épület-festménye olyan remek perspektívát, fény-árnyékot, arányérzéket mutat, hogy a tehetség egyértelműen ott volt.

Pont a művészeti képzés hiányzott ahhoz, hogy a párak által hiányolt egyedi stílus, belevitt "plusz" is kialakuljon.

Azt viszont megakadályozta az, hogy nem tanulhatott tovább ebben az irányban.

Sajnos a művészetben már akkoriban is megvolt az a trend, ami mára végképp beteg mutánssá nőtte ki magát, hogy ami élethű, az nem művészet, az a művészet, amire a műkritikusok, festménybiznisz vezető emberei azt mondják, hogy az, a cél a profit és az út az ismeretségek alapján történő befutás.

Ugyanaz, mint a divatbiznisz, eldöntik, hogy most éppen mit kell futtatni, reklámozni, hogy legjobban hozza a pénzt.

A művészet ma beteg. És ez nem ma kezdődött.

És ezt Hitler is megszívta.

Illetve nem is ezt, hanem azt, hogy első elutasításra feladta.

Az ambíciója kevesebb volt, mint a tehetsége.

Valószínűleg az egész világ jobban járt volna, ha anno felveszik.

Valószínűleg nem lett volna belőle világhírű, felkapott festő, de lehet, hogy lett volna belőle egy elégedett középszerű művészember és sosem tudjuk meg, ki volt.

"Nincs a művészettel semmi baj attól, hogy vannak nonfiguratív művek"

Nem a nonfiguralitással van a baj, hanem azzal, hogy láthatóan botkezű emberek produkálnak foscht, amin ordít, hogy nem a művészi tartalom és szándékos torzítás miatt torz és stílustalan, nulla esztétikai tartalmú a produktum, hanem azért, mert nulla tehetség van benne.

Csak égbe elemzik utána a semmit.

És mivel a biznisz ettől megy senkinek nem érdeke kimondani, hogy meztelen a király.

"az, hogy nincs benne több"

Ehhez kellett volna valós művészi képzési segítség, hogy ez kijöjjön, az autodidakta szintje viszont mutatta a képességet erre.

Valamennyire azért van szemem hozzá, magam is rajzolok, szüleim is festők, pár példa korábbi kiállításaikról:

[link]

Azért szerintem erősen kétségbe vonható egy ilyennek a több millió dolláros MŰVÉSZETI értéke.

[link]

Igen, olyan is van, ami ellen te hőbörögsz, és ettől függetlenül releváns lehet nekem meg úgy látni a Hitler festményeit, amikben nincs meg az a művészi többlet, ami miatt sajnálnunk kellene, hogy nem lett belőle tanult festőművész. És szerintem pont nem az ügyes kezűeket képezik művésszé egy képzőművészeti főiskolán, hanem épp fordítva, a tehetségeseknek tanítják meg a technikát, meg valamiféle izlést, látásmódot.

De ha visszatérünk az eredeti kérdésre, Hiler tényleg nem volt “csapnivaló” festő, de kimagasló tehetség se. Szerintem.

"olyan is van, ami ellen te hőbörögsz"

Nem hőbörgök, tényeket közlök.

"amikben nincs meg az a művészi többlet"

Leírtam, miért.

Igen valószínű, hogy egy zongoristának sem előbb lesz stílusa, minthogy eltalálná a megfelelő billentyűket.

"szerintem pont nem az ügyes kezűeket képezik művésszé egy képzőművészeti főiskolán, hanem épp fordítva, a tehetségeseknek tanítják meg a technikát, meg valamiféle izlést, látásmódot."

Azok a festmények nem sima ügyeskezűségek.

És sajnos a válogatás nem tehetség alapon megy.

"Hiler tényleg nem volt “csapnivaló” festő, de kimagasló tehetség se. Szerintem."

Abban egyetértünk, hogy a képei által felmérhető állapotában nem.

Az, hogy lett-e volna belőle később, az meg nem felmérhető.

Csak példaként arra, hogy ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket művészek korai, útkereső és rutinépítő munkáiból későbbi esetleges karrierjükre, mikor már a rutinra alapozva kifejlődhet a saját stílus és a művészi szabadság.

[link]

A 2. világháború kirobbanása mindenképpen a levegőben lógott, de Hitler nélkül tutira máshogy folyik le.

Jobban vagy rosszabbul? Fene tudja.