Milyen a versem? 18L

Kissé “összecsaptam,” szóval nem tudom mennyire állja meg a helyét. Kritika is jól jönne, mert fejlődni szeretnék.

Áldozatként

Mint keselyű a kopár föld felett;

A boldogságom fölött repkedek,

Talán megtalálom, de ha nem;

Üres leszek, mint egy földverem,

Vadászom az életem szépségét

Ameddig meg nem lelem a békét,

De ha nem találom, préda leszek

S azzal minden erőt elvesztegetek.

Mint napfény, ha sötét rést talál;

Úgy szivárog be hozzám a halál,

Bár nem keresem, majdan rám lel

Ha felfedi magát: rettegésbe terel,

Megmutatja, mily nagy a hatalma

És hogy lesújt reám önző haragja,

Menekülök, akár egy üldözött vad

Ki minden jót/rosszat végleg felad.

Mint dögkeselyű, ki haláltól bűzlik;

A prédák után menve létem eltűnik,

Ki vadakat ejt, áldozat lesz ő maga

Hisz az ördögnek nincsen angyala,

Élet és halál, e kettő közt bolyongok

Mondván; így vagyunk mi boldogok,

Hogyha helyem lelem, földre szállok

Elvegyülök, mint sziklák közt az árok,

Így leszek én préda helyett keselyű;

Ki közeledik, megölöm. - Ily egyszerű.