Milyen lett a szerelmes versem? 18L
Nem szoktam szerelmes verseket írni, de gondoltam meglesem, mit tudok kihozni ebből a témából, szóval úgy olvassátok, hogy nem valami nagy szerzemény.
Örökre
A szerelem olyan, mint a lét;
Akkor is örök, ha eljön a vég,
Akkor is marad, ha elköszön
Jelen van, még ha nem is jön,
Elmúlik, de tovább él valahol
Érezni lehet, ahogyan átkarol,
És hallani az utolsó szavakat
Ahogyan mindörökre elhallgat,
Felidézni megfakult emlékeket
Újból hinni: még mindig szeret.
Úgy őrizni, akár a kívánságot;
Ő Vele álmodni minden álmot,
Míg összeköt a csillagos égbolt,
Feledésbe merül, hogy ki is volt;
Egy álom, amely valóságban élt,
Ami már oly sokszor visszatért,
Mégsem intett búcsút senkinek
De elhozta az álmot mindenkinek.
A szerelem olyan, mint az élet;
Ha elmúlik, akkor látni szépnek,
Nincsen eleje, és nincsen vége
Nagy rejtély, akár a világ léte.
A szerelem soha el nem múlik
Ha telik az idő, a múltba hullik
Követ, mint egy távoli csillag
Ami, ha lehull; örökre itt hagy.
Olyanok a kecskerímek,
mint mikor a kecske rí: mek!
1# Köszi.
2# Elsőre is unalmas “poén” volt.
Nem te kérdezted, hogy milyen lett? Fogalmazhattam volna durvábban is, de nem tettem. Nem jó, sőt gyenge. És kínrímeket írsz, nem gondolatokat. Nem kell kérdezni, és akkor nem kapsz rossz kritikát.
Akinek ez tetszik, az ő baja.
Kedves Real Trill 18!
Amit itt közzétettél, az nem vers, hanem rímekbe szedett szavak halmaza.
A baj a címválasztásnál kezdődik: „Örökre”
Ezzel ellentmondásba keveredtél akkor, amikor ezt írod: „Ahogyan mindörökre elhallgat,” majd „Feledésbe merül, hogy ki is volt;” ezt követően pedig: „Ha elmúlik, akkor látni szépnek,” a továbbiakban pedig: „Ha telik az idő, a múltba hullik”
Kérdésem: Akkor „örökre”, vagy mindörökre elhallgat, vagy feledésbe merül, vagy elmúlik, vagy múltba hullik? Akkor hogyan lehet örök?
A versedben nem tisztázott, hogy a szerelemről milyen értelemben írsz. Fogalomról, vagy érzésről beszélsz. A kettő nem ugyanaz.
Néha úgy érzem, fogalomról beszélsz. Pl.: „Akkor is marad, ha elköszön
Jelen van, még ha nem is jön,” vagy: „Nincsen eleje, és nincsen vége
Nagy rejtély, akár a világ léte.”
Valóban, a szerelem, mint fogalom megfoghatatlan. „örökre” igaz, mert addig, amíg ember él a földön, a szerelem – ha csak nem robotok leszünk – létezni fog.
Néha, mint érzésről írsz: Pl: „Újból hinni: még mindig szeret.”, vagy: Ő Vele álmodni minden álmot,”
Azonban a szerelem, mint érzés, az teljesen más dolog, mint amiről a versedben írsz. Itt érződik igazán, hogy még csak 18 éves vagy. Honnan is tudhatnád, milyen az a szerelem, amely örökre szól. Nem tudhatod, mert még nem élted át. Nem tudod miért és mitől jön létre, mikor ejt hatalmába, és mikor ér véget. Mert a szerelem, mint érzés maga, az nem örök, egyszer elhalványul, és átalakul egy teljesen más érzéssé, melyet a későbbiekben úgy hívunk, hogy „szeretet”. Feltételezve, hogy azon személy mellett éled az életed, akibe igazán szerelmes lettél, és ő is beléd.
De ha igazán szerelmes voltál, ez soha, de soha nem következik be: „Feledésbe merül, hogy ki is volt;”
Tehát gondoljuk át, mielőtt leírunk valamit. Csak csínján a szavakkal, mert igen nagy erejük van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!