Mi a véleményetek a szerelmes versemről?

Ezt a verset egy plátói szerelmemhez írtam, akivel csak egy köszönés erejéig tudtam szót váltani.😍

Ismeretlen isnerős

Mélán a szobámban ülök, közben gondolataimba merülök.

Telnek-múlnak az évek, s nem tudlak feledni téged.

Úgy tartják, a csodálatos dolgokhoz sok idő kell, de az én sorsom egy pillanat alatt dőlt el.

Azon az áprilisi napon megbabonázott egy ifjú hajadon.

Te voltál az.

Sugárzó mosolyod azóta is mindennap előttem ragyog.Kíváncsi tekinteted mutatta lelkedet: érdeklődő vagy, s őszinte nagyon, még szerencse, hogy megláttalak azon a szombaton.

Mint a tűz, vörös hajad úgy égeti lelkem, kacér pillantásod bizsergeti testem.

Vajon te emlékszel rám? Bizonyára nem, s ha valaha tudtad is, már rég feledted nevem.

Én vagyok az, ki mindig a padon várt téged, s minden rezdülésével üzente: mennyire rajong érted.

Mit gondoltál ekkor? Oh, csak egy lelkes mosoly, egy közvetlen lány, s titokban jobban csodáltalak, mint bárki más.

Szia!- mondtad nekem, s izgalom uralkodott el egész lényemen, neked csak egy köszönést jelentett, de bennem erős vonzalmat keltett.

Hirtelen eltűntél, távol s messze vagy, emléked az, mely velem maradt. Rejtély, hogy merre sodor az élet, s mit teszel, egy azonban biztos: mindig a szerelmem leszel.