Milyen lett a versem?

Facebookra szántam, de gondoltam ha már nyilvánosság előtt is megosztom, akkor ide is felteszem, mert érdekel kívülállóknak is a véleménye. Ehhez a vershez csatoltam magamról egy képet is, de azt nem teszem ide ki, csak az írásomat.

Álnok Fénykép

Ugyan, vajon miért csak a képeken mosolygunk?

Miért teszünk úgy, mintha nem is volna gondunk?

Miért nem mer senki sem azzal szembenézni,

Hogy a keserű fájdalom mindenhová elkíséri?

Hogy szeressenek, nem kell semmilyen álca

Ha szomorú vagy, még a vak ember is látja.

Mondd, miért csak a képen vagyunk boldogok?

Miért nem a hétköznapokban élnek a mosolyok?

Miért csak a képen ölelkezünk, s fogjuk át egymást?

Vajon miért nem akkor, amikor senki sem lát?

Ne a képen mutasd meg, hogy ki az, akit szeretsz

Inkább örülj addig, ameddig szeretteddel lehetsz!

Mert az az érték, ami a színfalak mögött történik

Akkor örülj, ha boldog vagy, s ne amikor kérik.

Ne hidd, hogy más nem szenved ebben a világban,

A képed ne azt mutassa, hogy mennyire vagy hibátlan,

Hanem azt, hogy voltál szomorú is valaha az életben

Mutasd meg, ha vidám vagy, és ne csak a képeken,

Hiszen csak az marad utánad, ha majd nem leszel

Boldog is tudsz lenni - csak ezt sugalld a szemeddel.