Milyen lett a versem?

Itt a kép, amit hozzá fotóztam:

[link]

És itt van a versem:

Egyedül

Itt maradtam én egyedül

E víz súlytalan felszínén,

Mely soha el nem merül

Csak mindenhová elkísér.

E világon csónak vagyok

S messzire elsodor a szél

De én mégis csak maradok

Lelkem majd úgyis útra kél.

Áthaladok az üres szíveken

S mégis itt maradok örökre

De nem a hullámos vizeken,

Hanem az öreg fához kötve.

Rab vagyok, az is maradok

Itt a szabadságom tengerén

Semmi voltam, az is vagyok

Pedig akárki is lehetnék én.

Már magam sem tudhatom

Hogy mennyit ér itt a létem

Csak addig ért el a tudatom

Hogy voltam, valahol éltem.

A fa törzse bár elengedne,

Hogy szabad legyek végre

Eme világ bár úgy szeretne

Amennyire szeretni is kéne.

Egyedül, itt a hamu porában

Itt vagyok, magamra leltem

A szívtelenség otthonában

Itt a lelkem, s én: mi ketten.