Milyen a versem? 17L

Napfény

Mintha boldog lenne a Hold, úgy ragyog

Mint az ember, ha valaki rámosolyog.

Fénylik a csillag is, mert van aki égeti

Egy Nap a távolból, ki messziről élteti.

Elég egy napsugár, mi ragyogóvá teheti

Akár csak az embert, ha egy valaki szereti.

A Nap, mintha boldog volna, úgy ragyog

S erejével életre kelt ezernyi kis csillagot.

Egymást éltetik a magasban az ég lakói

Mintha világuk álom lenne, s nem valódi.

Ahogy sok-sok ember is egyedül szürkül

Ugyanúgy, ahogy az ég a napfény nélkül.

A fű megzöldül, az ég pedig megkékül

Egy egész élet élénk lesz, s megszépül.

Bár mindenki így élne meg minden napot

S mindenki virulna, ha másik is ragyog.

De csak a fényt látják, nem az örömöt

Irigykedve nézik, mi zajlik a Föld fölött:

Egy boldog élet, annak a végtelen

netovábbja

A láthatatlan szíveknek a forró melegágya.

Amit sokan csak szívükkel vesznek észre

Vajon az égbolt napfény nélkül szép-e?

Hiszen még a vak ember is ellát oda

Ez a gyönyör, amit úgy hívnak: csoda.