Hogy tetszik a versem?

Diák koromban nem is szerettem az irodalmat, főleg verseket magolni. De ha épp olyan szabadon élhetek mint például Petőfi is élhetett, akkor spontán és megerőltetés nélkül született ez a vers. Egy gombatermesztő üzemben történő felmondásom és motoros kirándulás után született. Egyik motorozást kedvelő ismerősöm mikor meghallotta azt a részletet hogy:

"Mentem lejtős, kanyargós utakon,

Majd átgázoltam egy patakon."

Szinte elkezdett ugrálni örömében és azt mondta hogy ilyen nincs, ez olyan jó mint egy Petőfi vers.

Íme a versnek kb. a fele. Már régen született ezért a többire már alig emlékszem:

Untam már hogy mindenütt csak gomba

Fogtam magam, s elmentem Esztergomba.

Odaérve vettem alamizsnát,

Utána megnéztem a Bazilikát.

De motoromról le sem szálltam,

Útnak is indultam hamarjában.

Innét elmentem Visegrádra,

Megnéztem hol van a bobpálya.

Mentem lejtős, kanyargós utakon,

Majd átgázoltam egy patakon.

Gondoltam elmegyek a Budai hegyekbe,

Ha már egyszer felültem a nyeregbe.

Elkerült pár motoros, mely alacsonyan szállott,

A sebességük úgy kétszáz felé hágott.

Az egyik hangosan így kiáltott,

Örülök hogy te is élvezed a Szabadságot!

Egy nagy hegyen megállni nem voltam rest,

Körülnézek, s lám-lám ez bizony már Pest.