A magyar mentalitás mekkora szerepet játszott abban, hogy külföldre költöztél/tervezel költözni?

Most elsősorban nem arra gondolok, hogy pl. a jelenlegi, országot lezüllesztő kormányt sem képesek elhajtani, hanem például a legegyszerűbb dolgokra:

-majd 30 évesen, pár éve ráhajtottam az angolra, és most már majdnem felsőfokon beszélem. a legtöbb ember baromságnak tartotta, hogy elkezdtem, mert „úgyse jó semmire” , „úgyis elfelejted” stb.

-testvérem kigyúrta magát, és úgy néznek rá, mint vmi ufóra, pedig nem került sok fáradságba, kicsit edzeni kell meg odafigyelni az étrendre

-ha bármi szóba kerül (túlsúlyos, dohányzás, nyelvtanulás), vagy bármi amiért tenni kéne, jönnek a kifogások és a magyarázkodás

-ha vki megemlíti az ország problémáit, akkor „még mindig jobb, mint xy országban” és kifogások tömkelege

-munkahelyeken ha diplomások között voltam, rendszeresen fúrni próbáltak

-a legtöbb embernek problémája van melegekkel, transzszexuálisokkal, vagy bárkivel, aki vmiben más (az elsőre talán fura példát – a transzszexuálisokat- azért említem, mert egy ismerősömnek van egy átoperált távoli ismerőse, és mondta, hogy többször meg akarták verni).

ehhez kapcsolódik, hogy elég vékony hosszú hajú férfi vagyok, emiatt melegnek szoktak nézni, és volt, hogy egy kocsma elől kiszóltak, hogy „rohadt b_zi”

-jó páran szidják a kormányt, de pl, amikro anyukám ment tüntetésre, és hívta őket, 1 ember ment el vele

-vidéken élek, és sokan akkor sem hajlandóak külföldre/Bp-re költözni, ha lehetősége lenne rá (vagy bármiben változtatni, viszont eljátssza a mártírt, hogy ő milyen kemény, mert bírja az „élet kalapácsütéseit”

-az idősek (többségük) megrekedt vhol a múltban, „mi építettek fel az országot”, és nem értik, miért vágyik többre vki gyári munkánál vagy kapálásnál

nem sorolom tovább. szóval sokáig nem akartam elköltözni, de úgy érzem, egyszerűen muszáj lesz, mert képtelen vagyok ezekkel a dolgokkal azonosulni