Hogyan írnád le a magyarságot a saját szavaiddal?
Nem szeretem az általánosításokat, viszont azt vettem észre, hogy az egyes népekre tett jellemzések sokszor tényleg igazak.
Szerintem a magyarokról csak régebben volt igazán elmondható, hogy a jég hátán is megéltünk, és szívósak, bátrak voltunk, amit szokás mondani. Most már egyre inkább kezd kiveszni az egyediség, és mindenki kezd néhány szempontból olyan lenni, mint mások. (~ globalizáció)
Szóval én ezekkel a szavakkal tudnám legjobban meghatározni a magyar embert, mentalitást: irigy, hirtelen, fásult, bunkó, meggondolatlan, idegenkedő
Jó tulajdonságot nem írnék, mert őszintén megmondom, nem tudok. Biztosan van jó tulajdonsága is a magyarnak, de inkább nem írok semmit, ha már nem őszintén kell legépelnem.
Kérlek, győzzetek meg valamennyire, hogy azért ne ennyire elborultnak lássam a népünket! :D
Köszi a válaszokat, véleményeket!
Szerintem a magyarok kreatívak. Mindent meg tudunk oldani egyedül otthon magunknak, amihez más népek azonnal szakértőt hívnak. (miazhogycsöpögacsaphátmegjavítomaztakrv)
Okosak vagyunk - lehet, hogy nem vesszük észre, tényleg, de hányan tudjuk fejből a Walesi bárdokat ötödik óta még mindig? Csak azt hiszed, hogy hlye vagy, mert ilyenné tett az iskola - valahol úgy olvastam, hogy Magyarország a szomorú zsenik országa, és ez itt már a következő pont.
Mindenkin totál ül a depresszió, mész az utcán, és senki nem mosolyog. Mindenki feketében ül, és az arcára van írva, hogy meg akar halni.
Azt mondjuk, hogy utáljuk az idegeneket, meg ne jöjjön ide senki, de amint jön hozzánk valaki, tölcsérrel töltjük bele a pálinkát, lenyomjuk a torkán a lángost, egyik disznótorról visszük a másikra, miközben lelkesen tanítjuk magyarul káromkodni.
Keményen dolgozunk, mert hátradőlve nem lehet megélni, és főleg nem lesz belőle nyugdíj.
Lehet, hogy bunkók vagyunk egymással az utcán, tényleg így van, és idegenkedünk, mert az idegenekkel mindig csak a baj van, és egyébként is ki tudja, lehet, hogy a Lipótból szöktél - de ha egyszer már megismertük egymást, akkor ez mind eltűnik. (ne, tesó, ne hívjad a költöztetőt, haverom apjának anyjának tesójának nagynénjének van furgonja, hallod, tesó, jövünk pakolni)
És az is érdekes, hogy mindenki azt mondja, hogy mennyire utálnak minket a világban, és hogy menjünk el innen, ez egy szar ország, de szerintem itt ( a szlovákokon és a románokon kívül ) egyedül mi utáljuk magunkat. És ebben a nagy magyar- utálatban, ami kicsit belőled is jön ( nem bántásból ) meg abból tudatból, hogy ami magyar, az már nem is lehet jó, végülis, mennyi marad, amikor megjelenünk valahol? Amikor a vízilabda csapat bejut, és tudjuk, hogy úgyis mi vagyunk a legjobbak, ha nem is nyerünk. Akkor is kitör belőlünk a lokálpatrióta, ha amúgy csak szídjuk az országot - mert ÉN szidhatom, a szlovák nem! Mert nekünk igenis történelmünk van, mert mi benne a voltunk a Manhattan- tervben, mert C vitamin, mert Rubik kocka, kocsi, golyóstoll, gyufa, Hosszú Katinka, és amúgy is, a magyar az egyik legnehezebb nyelv, és mit nekünk Sékszpír, ha nem tudott felező tizenkettesben magyaros ütemhangsúllyal verset írni.
Nagyon sok mindenben ijesztően szomorú a helyzet, nagyon nagyon sok mindenben. De még így is van valami irónikusan vicces benne. Hiába tudom, hogy nem a legjobb hely, és kicsi, és sárga, de hát mégiscsak a miénk, nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!