Nem értem, hogy mostanában a tyúkokat miért mindenhol csirkéknek nevezik?

Nem Amerika-majmolás, nem kell ennyire kombinálni.

Aki ért hozzájuk, az továbbra sem keveri a két megnevezést. A csirke még növendék, a tyúk meg már kifejlett jószág. Aki viszont csak a tányérján látja őket, annak minden csirke, mert a teszkóba' a húsosztályon ritkán lehet tyúkhúst kapni meg különben is: aszonta a dietetikus meg a Sorbinorbi, hogy a csirke az egészséges. Csirkemell, csirkecomb, aztat kell enni.

Így aztán minden kapirgáló háziszárnyas csirke lesz, akkor is, ha már lassan három éves.

Mostanában? Mindig. Sose ettem még rántott tyúkmellet.

Van, amit így hívnak, van, amit úgy. Rájuk ragadt. Pl. levesnél meg mindig tyúkhúslevesnek hívják, nem csirke levesnek.

Függetlenül az alapanyag korától.

#5 Cáfolom, falusi nagymamámnál mindig tudtam, hogy tyúkhúsleves, vagy csirkéből van, vagy kakasból. Húslevesnek húsleves, de ennyi. A tyúkhúsleves mint kifejezés, csak azért elterjedtebb, mert jellemzően a tyúkot már ritkábban sütik meg, mivel könnyebben megszikkad, nem lesz olyan finom. Levesbe kiváló, tehát jellemzően azt készítettek belőle. A zsenge pipihusit minek pazarolják a levesbe, ha rengeteg mást is lehet belőle főzni?

Az megint más kérdés, hogy a magginál tyúkhúsleves kockának hívják az ételízesítőt, mert menő. De a tyúkhúsleves, az tyúkhúsból van.

#3 válaszához, ez azért van így, mert az energia sokba kerül. A csirke és a tyúk két szó, mindkettőt észben kell tartani, ráadásul még a kettő közti különbséget is ismerni kell. Sokan nem tudják, de mivel nem ebből vizsgáztak, nincs is igazán szükségük a kettő közti különbség ismeretére.

Mások meg ismerik, de a lustaság egy nagyon energiabarát dolog (legalábbis többnyire, látszólag, és rövid távon), így sokan művelik is. Agyunk nem olyan, mint a kulccsomón lévő USB-stick, hogy amit felmásolok rá, az pontosan ugyanúgy meg is marad rajta hosszú ideig. Az agynak folyamatosan energiát kell befektetnie ahhoz, hogy az egyszer eltárolt emlékek megmaradjanak, ráadásul rég vagy ritkán használt emlékek elővadászásához több energiára van szüksége, mint friss, gyakran használt emlékekéhez. Így amikor valaki csirkét mond a tyúkra egy hétköznai beszélgetés során, akkor igazából bele sem gondol, hogy most helyesen használja-e a megnevezést, avagy sem. A mindennapi életében teljesen jól ki tudja fejezni magát csupán a csirke szó használatával is, a barátai, kollégái, rokonai tudják, hogy mire gondol, amikor csirkéről beszél, így nem is töri magát azért, hogy a gondolataiban evidenciában tartsa a tyúk szó létezését (és a csirke és a tyúk közti különbségeket) is. Így jobb az energiamérleg, kevesebb energiát használ az agy, spórol, miközben a feladatát ugyanúgy el tudja látni csupán a csirke szó használatával is (vagyis megértetni magát másokkal).