Mi az a nyílt társadalom, amiről mostanában mindenhol lehet hallani?

Magam is próbáltam már utánajárni, de nem könnyű feladat, jórészt következtetésekre vagyunk utalva.

Volt a kezemben Soros könyve, beleolvastam, végiglapoztam, de nem találtam benne azt, amit kerestem, legalább is címszóképpen.

Valamiképpen a globális kapitalizmus reformja.

Nézzük először, hogy mi nem.

A társadalmi igazságtalanságok hozták létre a szocialista eszméket, amely ugyan működésképtelennek bizonyult, de a feszültségek ettől nem múltak el, valami módon továbbra is megvannak, csak nem annyira kiélezett formában, legalább is Európában, illetve a fejlett világban.

Van azért különbség a kapitalizmusban, az USA területén fél Magyarországnyi hajléktalan vándorol, amíg a németeknél a közelmúltig egyetlen egy sem volt.

Ez úgy lehetséges, hogy egyrészt a németek fogékonyak voltak a kommunizmus egyes gondolataira, másrészt a politika úgy hozta, hogy létezett NDK és NSZK, amelyek sok tekintetben versenyeztek, így az NSZK sem végzett kilakoltatásokat, mivel az NDK-ban sem volt, megoldották másképpen, szociális lakásokkal, szociális segéllyel és aki végképpen tönkre ment, annak is biztosítanak egy szerény szobát, vagyis senkit nem engednek kiesni a társadalomból.

Na ez mondjuk egy reform lenne a kapitalizmusra, itt lehetne elkezdeni, de ilyenekről, a szegényebb rétegek felemeléséről nincs benne semmi konkrétum, csak hablaty de az is csak másodsorban, nem erre koncentrál Soros reformja.

Lényegéből nekem úgy jött le, hogy valós probléma lehet a háttérben, a Föld túlnépesedése, ami mindent tönkretehet.

Háborúk lehetnek, tönkre mehet a vízkészlet, a környezetszennyezés és a globális időjárásváltozás közös alapokat, összefüggéseket mutatnak és mindent súlyosbít a túlnépesedés.

Lényegében abban igaza van, hogy globális problémákat csak globális összefogással lehet elkerülni, de ő ezt nem ENSZ alapokon képzeli el, hanem egy globális Világkormánnyal.

Ha belegondolok, ebben is van valami, mondjuk A világ lakossága legyen példaképpen Magyarország, Magyarországot meg tekintsük benne egy városnak, példaképpen legyen mondjuk Mátészalka. Ekkor, ha az országnak valami problémája van, Mátészalkának azt akceptálnia kell, ha romákat telepítenek a városba, akkor szava sem lehet, mert tényleg meg kell oldani a problémájukat, vagy ha máshol építenek utat, vagy gyárat, kórházat, iskolát, mert ugye az erőforrások közösek, nem a Mátészalkaiak az elsők, hanem maga az ország érdeke az, amit szem előtt kell tartani, végül is mindenből profitál mindenki, még ha a szűkebb patriuma esetleg nem is jár a legjobban.

Felnagyítva a mai világra, az arab világ és a fekete Afrika is a Földön van, ezért az ő gondjuk ránk is tartozik.

A különféle vallások egymás mellett élése elég bizonytalan jövőt vázol, hiszen kettőn áll a vásár, de annyi lehet benne, hogy egyszer el kell kezdeni a keveredést, mert az elkülönülés csak problémákat szülhet.

A fejlett világ van így hivatva a fejletlenebb részek támogatására.

Valóban arról van ekkor szó, hogy százmilliókkal, vagy milliárdokkal kell számolni a bevándorlás során, ha szabaddá teszik a bevándorlási jogot, mert a legtöbb értelmes nyomorult elvándorolna a születési helyéről és odamenne, ahol számít arra, hogy jobban élhet.

Van ebben valami szép is, hiszen a madaraknak sem kell útlevél, meg mint azt tudjuk, a medvéknek sem, csupán az embereknek, de nyilvánvalóan súlyos veszélyei is vannak, egyrészt a fejlettebb részek ezt alaposan megsínylenék, másrészt további konfliktusok forrása lenne ez a megoldás, ami lehet, hogy nem megszüntetné az ellenségeskedést, hanem pont katalizálná.

Közös világgazdaság, közös világkormány a cél, ami nem biztos, hogy teljesen jó, legalább is addig, amíg a lényeg meg nem valósul, egy olyan hibamentes társadalom, ahol nincsenek igazságtalanságok, nincsenek feszültségek, nincsenek gazdagok, meg szegények, mert szerintem ezt kellene előbb lerendezni, most mindegy, hogy miképpen, mert nem akarok kommunizmust, csak megoldást.

Ennek hiányában csak a lehetőséget venné el az emberiség elől egy könnyen elnyomóvá váló erő, hogy valaha is létrejöjjön egy valóban jó világ.

Amúgy is először a Világkormányt kellene létrehozni, valahogy közös alapokon, nem valami császárságszerűen Soros urat megkoronázva, és aztán foglalkozni a Föld problémáival, de lehet, hogy tévedek, ennyire nem értek a politikához.

A fő probléma az, ha elosztjuk a szaporulatot, azzal a problémát nem oldjuk meg, mert a túlszaporodás továbbra is működni fog, ráadásul sem a vallási, sem a gazdasági gondokat nem orvosoljuk a kibocsátó országokban, csupán azok kapnak valami perspektívát, akiket befogadunk, de akiket nem, azok továbbra is terhelik a Földet.

Aztán lehet, hogy szó sincs valójában globális problémákról, csak üzleti fogás az egész, mert Soros úr eddig penge volt abban, hogy a jótékonykodásain is keressen, mert a bevándorlás szervezése maga is bomba üzlet, aztán az ellátásuk meghitelezése, persze üzleti alapon, mert annyira már nem jótékony, hogy kamatot ne kérjen, szóval azon is degeszre szedheti magát, egész Európát uralva.

Én ellene vagyok, akkor is, ha a távoli jövőben a világ lakossága mindenféleképpen össze fog keveredni, de nem mindegy, hogy milyen körülmények között, meg milyen alapon.

Ebben a formájában ez egy utópia és így csak baj lehet belőle.

Nekünk legelőször a saját hajléktalanjaink, nyugdíjasaink, dolgozóink, lakosaink problémáit kell megoldani.

Mondok pár dolgot még, mondjuk mit értek társadalmi feszültségen:

Például, hogy egyesek százmilliókat tesznek zsebre, milliós fizetéseket kapnak, ez még nem is lenne túl nagy baj magában, de rengeteg ember meg kemény munkával is tengődik, a számláit is kínos keservesen fizeti, vagy választania kell, eszik e, vagy télen fűt. Különösen vidéken éles ez.

Aztán az idegen népek integrációja részben azt is jelenti, hogy félig néger, vagy arab unokája lesz sokaknak és ez nem mindenkinek teszik, ha magára gondol, pláne, ha az az unoka sanszos, hogy muszlimmá avanzsál.

Én mondjuk nem lennék boldog, de beismerem, lehet, hogy túl konzervatív vagyok, mert hiszen ők is emberek.

Fél perc google:

Röviden, nyitottnak nevezünk egy társadalmat, ha az pluralista, ha tiszteli és óvja tagjainak autonómiáját, és ha a kritika szelleme hatja át.