Miért volt jobb élni az 1990-es években, mint ma? Miben volt más? Egyáltalán jobb volt vagy csak az emlékezet szépít meg mindent?

Kilencvenes évek elején teljesítettem a sorkatonai szolgálatom. Leszereléskor munkanélküliség várt, magyar emberként, borzasztóan megalázóan éltem meg, hogy segélyért kellett folyamodnom. Sok helyre jelentkeztem, de csak érettségim volt, nem kellettem sehova, senkinek. Lakás a szerelmemmel elérhetetlen volt. Elég kilátástalan volt a helyzet.

Most jó munkahelyem van, megbecsülnek, soha nem kerestem ilyen jól. Van családi adókedvezmény, van CSOK, elérhető egy lakás. Én így látom.

Én jobban szerettem. Akkor még nem volt okostelefon, csak sima gombos mint a nokia 3310 és az se mindenkinek, nem azon kattogtak a gyerekek, hogy minél drágább telefonuk van, mégis megvoltunk telefon nélkül is. Sokat játszottunk az udvaron, játszótéren, meséket is diavetitőről lehetett nézni. Nekünk például vetitőgép volt itthon, azon néztünk sok mesét az egész család együtt volt. A kirándulásokat is azon nézhettük meg amit apu felkamerazott. Vahogy több idő volt, sokat mentünk a szüleim családbarátaihoz. Sokszor leültünk társasozni mint a takarékoskodj, vagy a gazdálkodj okosan, ki nevet a végén, amik értelmes játékok voltak nem ugy mint amiket manapság lehet kapni. A mesék is normálisabbak voltak a tv-ben,volt esti mese, ami a szeretetről a barátságról szoltak, nem az agresszivitásról mint most. Most a gyerekeket ki se lehet robbantani az okostelefon meg a számítógép elől. Nem beszélve arról, hogy nem volt ennyi agresszív gyerek, a mostani mesékből merítenek sajnos. Nem voltak elkényeztetve a gyerekek, hogy mindent kihiztiztek ami csak megtetszett nekik a boltba. Mi igenis megkaptuk azt az egy - két nyaklevest, hogy nevelődjünk. Nem ugy mint most hogy nem szabad nyakon vágni a gyereket ha olyat csinál, hanem ra kell hagyni. Meg is látszik némelyik gyereken. Nem volt az hogy egyik gyerek a másikat kicikizze, mert nem ugy áll anyagilag az egyik mint a másik és nem a legdrágább ruha van rajta. A munkahelyen nem volt, hogy csak külsős cégen keresztűl dolgoztatnak, nem kellett a kaja időt ledolgozni, azt ugyanugy fizették mint ha dolgozol, mert alanyi jogon járt, a fizetés most olyan kevés, hogy a rezsit mire az ember kifizeti alig marad ennivalóra. Régen a bolti árak egységesen évente emelkedtek valamennyivel, nem ugy mint most hogy amikor hasukra ütnek emelnek, nem volt ugyanazon termék egyik boltba ennyi a másikba duplája.

Nem volt az hogy mindenki maga el akarja dönteni, hogy fiú vagy lány szeretne lenni és oda-vissza operáltassák magukat, a végeredmény meg egy elkorcsult emberféle lesz. Most nagyon ki van fordulva a világ önmagából, régen sokkal jobb volt, az emberek is normálisabbak voltak. De hát ez van, ezellen nem lehet tenni, a Biblia is erről ír, hogy megsokasodik a gonoszság, a bűn a Földön,nagy nyomoruság lesz, ami látszik is. De aki hiszi és elfogadja Jézus kereszthalálát a bűneink bocsánatára, és segitségűl, hívja az Ő nevét, aztokat megsegíti az Úr. Az idők jeleiből látszik, hogy közeledik Jézus második eljövetele. Halleluja.

Akkor sem volt könnyű. A gondolkodás volt a kulcs. Kevesen voltak, akik "egyetemes gondolkodással" rendelkeztek és értették miről szól ez a játék. Akik értették, és volt némi pénzük, hitelképességük, azoknak volt lehetőség, akik alacsonyan voltak, azoknak szinte semmi. Akkoriban a munkanélküliség volt ami a szorongást-stresszt-félelmet kiváltotta. Szakma nélkül sima érettségivel nehéz volt. Irodai munka kihalásos alapon. A megyeszékhelyeken kisebb városokban volt 2-3 nagy multi ahová "talán" el lehetett menni dolgozni minimálbérért. A Horn-Bokros alatt a minimálbér annyira alacsony volt, hogy ha 98-ban Orbán nem emeli meg százezrek kerültek volna az éhenhalás küszöbére. Talán valami 18000-ről lett 35 ezer? Valami ilyesmi volt.

Más: a remények-illúziók nagyon nagyok voltak. A média már javában nyomta a cirkuszt, friderikusz-show, amerikai filmek, stb. Nagy álmokat kergetett mindenki, de valójában nyertesek és vesztesek lettek. Aki komolyabb információkkal rendelkezett azok tudhatták, hogy a zsidók kezelték a nagytőkét, és vittek mindent. Rejtetten izraeli állampolgárokat telepítettek be , nekik épült egy csomó lakópark. Politika-média-nagyvállalatok mind zsidó kézben. Folyamatosan jöttek a multik és tönkretették a kisvállalkozókat, plusz adók járulékok emelkedése, ingatlan árak folyamatos emelkedése napjainkig. Már a 90-es évek végére is voltak milliárdosok, nagy vagyonnal rendelkezők, akik már akkor nehezen találtak befektetési lehetőséget, mert annyira telített lett a piac. Akkor is (szinte) minden sógor-koma alapon működött. A fiatal generációk lakás-problémája már a 90-es évek elején jelen volt, de nem ilyen nagy mértékben, mint manapság. Fokozatosan milliók válltak a lakhatási probléma áldozatává. Sokan buktak bele a 98-as tőzsde-krachba, sokan a lakásukat vitték a tőzsdére, és minden megtakarításukat, a munkahelyüket is feladták és mindent buktak. 95-98 között volt népszerű a tőzsde a kisemberek körében is. Mesélni még tudnék a végtelenségig, legyen elég ennyi.

Összességében: akkor is nagyon nehéz volt pénz-tőke, kapcsolati rendszer, valódi tudás (nem feltétlenül diploma), egyetemes gondolkodás nélkül kitörni, így a legtöbben , akik csórók voltak azok is maradtak, akik az előző rendszerben voltak valakik, azoknak a gyerekeiből lett is valami. Én ezt látom. Van néhány kivétel, akik tényleg a saját kiváló tudásuknak, gondolkodásuknak, kreativitásuknak stb. köszönhetik, hogy feljebb kerültek, de ezek száma szerintem nem jelentős.

Nem vagyok Jehova tanuja. Keresztény vagyok, aki hisz Isten szavában a Bibliában, és Jézus feltámadásában a bűneink bocsánatara. Ő az egyedüli Megváltó, senki más által nem mehetünk az Atyához, csakis az Úr Jézus Krisztuson keresztül.

Jézus mondja:

Én vagyok az Út az Igazság, és az Élet; senki nem mehet az Atyához, csakis énáltalam. János 14:6

Az Ő kereszthalála által mehetünk az Atyához, mert csakis altala van a bűnbocsánat azoknak akik ezt elfogadják és Benne hiszenek.

Én ezt hiszem és vallom.