Az ember az értelmével tagadja az értelmet feltételező teremtést?

Éppen ezért a legbonyolultabb. Mert minden benne van, ami csak létezik: a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig.

És ezért is valószínűbb, hogy az anyag létezett először: mert az NAGYON egyszerűen is létezhet és működhet - míg egy isten CSAK akkor cselekedhet, ha már nagyon-nagyon bonyolult.

"És ezért is valószínűbb, hogy az anyag létezett először: mert az NAGYON egyszerűen is létezhet és működhet - míg egy isten CSAK akkor cselekedhet, ha már nagyon-nagyon bonyolult."

Ez igaz, legalábbis a hétköznapi logika szerint. De azt mondjuk már a modern tudomány is megmutatta, hogy a valóság nem mindig a hétköznapi logika alapján működik... :) Szóval szerintem nem zárhatunk ki dolgokat csak azért, mert nem tűnnek ésszerűnek, logikusnak.

És egyébként a semmihez képest még a nagyon-nagyon egyszerű dolog is tulajdonképpen végtelenül bonyolult. Tehát jóval nagyobb a szakadék aközött, hogy nincs semmi vagy van valami nagyon egyszerű létező, mint a nagyon egyszerű és a nagyon bonyolult létező között.

Ez igaz.

Éppen ezért nem mondtam azt, hogy biztos.

Nem biztos - csak nagyon valószínű.

Még egy kis kiigazítás a kérdés kiírásához:

a teremtéshez valóban kell értelem, ez igaz.

Csakhogy nem biztos, hogy volt teremtés!

A kérdező valahogy ezt akarja összemosni: mintha a világhoz mindenképpen kellene teremtés.

NEM KELL.

Sőt, ahogy megmutattam: a legelső teremtőnek valahogyan magának kellett kialakulnia, teremtés nélkül.

Ezen kívül ez vallásos kérdés. Tisztelt moderátor! Kérem áttenni a helyére.

"Még egy kis kiigazítás a kérdés kiírásához:

a teremtéshez valóban kell értelem, ez igaz.

Csakhogy nem biztos, hogy volt teremtés!"

Ezzel így egyetértek. Biztosnak semmiképp sem lehet tartani. Csak egynek a többféle lehetőség közül. Hogy ezek közül ki melyiket fogadja el, az hit dolga.

Egyébként az értelmet feltételező teremtés kérdése mentén nem is igazán lehet szembeállítani a vallási világképeket az ateista világképpel, mert nem minden vallási hagyomány feltételez értelmes teremtést. Különösen a buddhizmus az, amiben a "teremtés" nem az értelem aktusa, hanem (kicsit kisarkítva) éppen az értelem elvesztését jelenti. A tudatosság legmagasabb szintjéről az alacsonyabb szintekre való alászállást, akár a tudatosság teljes elhomályosulásáig. A buddhizmus célja pont a tudat kiemelése az alacsony szintű és kötöttségek által fogva tartott helyzetéből, és visszavezetése tiszta, eredeti, kötöttségektől mentes állapotába.

Vagy a taoizmus, ami szerint az Ősprincípiumból árad ki minden létező. Ez az elképzelés mondjuk nem zárja ki a tudatosságot, de azért igen messze áll az értelmes tervezés koncepciójától.

Szóval az értelem helyett én a tudatra helyezném a hangsúlyt, és úgy tenném fel a kérdést, hogy "A tudat az általa észlelt valóságot tarthatja-e tudat nélküli eredetűnek?"

A valóságot csak a tudat képes észlelni. Ha nincs észlelő tudat, akkor beszélhetünk-e egyáltalán létező valóságról?

"A valóságot csak a tudat képes észlelni."

Nem igaz. Sok más dolog is képes észlelni: pl. egy egyszerűbb agy.

"Ha nincs észlelő tudat, akkor beszélhetünk-e egyáltalán létező valóságról?"

Pontosan! Minden detektor így működik. Ő észlel, és más KÉSŐBB majd kiértékeli.

"Sok más dolog is képes észlelni: pl. egy egyszerűbb agy."

De akkor az már tudat! Minden élőlény rendelkezhet tudattal, csak alacsonyabb szintűvel, mint az ember. Mondjuk a csimpánz tudata egy-két nagyságrenddel van emberé alatt, az amőbáé meg hússzal. :)

Sőt, bizonyos elképzelések szint még a nem élő anyagnak is van tudata. Nyilván még jónéhány nagyságrenddel alacsonyabb szinten.