Mi a véleményetek erről a szövegről?

15 perc alatt írtam, semmi kéztetés nem volt bennem,csak úgy éreztem ki kell írnom ezt magamból. mi a véleményetek róla?...

Azon gondolkoztam hogy mi is a teljesség. Mikor is boldog az ember. Igen tudom. Sokan , sőt nagyon nagyon sokan megfogalmazták, értelmezték , kutatták a boldogságot. Mégis.. Szerintem mindenkinek más a boldogság.“ Boldogok a lelki szegények“, tartja a mondás és ezzel egyet tudok érteni. Az igazán boldog tud lenni aki nem foglalkozik a világ gondjaival, csak éli a világát és mégis elégedett azzal amilye van, s megelégszik a jövővel mondván van időm még tenni érte. Mikor is igazán boldog az ember? Szerintem akkor ha semmi baja nincsen, ha örül annak ami történik, ha elfogadja a dolgokat, ha nem vár túl sokat senkitől és semmitől. Szerintem a boldogság nem egy állapot, hanem inkább egy életstilús, egy látásmód. Bárki tud boldog lenni, semmihez nem kötött, nincs megszabva ki is lehetet az, csupán látásmód kérdése az egész. Sokan kutatnak érte, s mégis ott van mindenki kezében, s a döntés ugyancsak nála, hogy èl e vele. Továbbá szerintem az ember életében eljön egy pont amikor teljesnek kell éreznie magát. Ez a pont akkor jön el mikor mindent véghez vittünk, örülünk annak amink van. Ekkor érezzük úgy hogy teljesek vagyunk. Persze akadnak olyanok akik nyughatatlanok és sosem állnak meg, törnek mindig egy új cél felé. Ők azok akik túl sokat várnak el az élettől. Van egy mondás miszerint ne várj túl sokat az élettől mert akkor elesel, de túl keveset se mersz nem kapsz semmit. Szerintem ez igaz. Tudni kell a mértékét, mindenből. Ha valaki boldog akar lenni és teljes akkor az életben elkell indulnia egy úton, amit maga választ. Nem más, ő válassza azt az utat saját magának. Nincs kötve a keze, azt tesz amit akar, a feltétel az hogy csak egy utat választhatsz. Hiába hiszed hogy van több, nem. El kell döntened, hogy melzik úton indulsz el és mit akarsz. Az az út a tied és csak a tied. Ha véghez viszed az utad és boldog leszel akkor teljes is végképp és elérted azt amiről sokan álmodnak, amit sokan keresnek. De néha.... De néha olyan homályos az út. Rettentően az. Nem tud az ember dönteni , választani. Szeretne, de nem tud. Olyan bonyolulttá válik minden, olyan durvává, érthetetlenné. S az olyan aki nyughatatlan annak ez a helyzet maga a pokol.

A depresszió nem betegség, egy más tudatállapot, látásmód. Az ember másképp ítéli meg a körülötte történő eseményeket és ezen lehet segíteni, ugyancsak valaki hajlamos rá, de el kell fogadni, hisz a depresszió látképe is ugyancsak valóságos, létező dolog, hiába próbálja valaki is letagadni, megtagadni. Ugyancsak társul hozzá a pesszimizmus, a letargia amit megtudok teljesen érteni. Olyan dolgok amiket komolyan kell venni, foglalkozni velük mivel ha az ember nem teszi meg, akkor ....

De hát minden ember a maga kovácsa.

Jobb elfogadni mint beletörődni. Tenni kell a dolgok ellen, erőt venni magunkon és segíteni, változtatni a helyzeten. Csak saját magunkon tudunk segíteni. Ellenérzéseket táplálunk magunk iránt mindent bánunk , semmi sem elég. Mindent másképp csinálnánk.

Továbbá én hiszek abban, hogy az élet vagy akár Istennek van humora, iróniája, tanító leckéi. Szerintem semmi sincs megírva, mégis vannak dolgok amiknek úgy kell történnie ahogy. Lehet változtatni, de van amin nem lehet. Van amit elénk hoz az isten és mi nekünk tennünk kell azzal valamit, jót rosszat, akármit. A világ körülöttünk nem változik, mi változunk, mi növünk fel dolgokhoz, mi értünk meg dolgokat önerőből. Olyan dolgokat amik eddig is ott voltak, csak nem vettük észre őket.

Az élet tanulható, tapasztalható dolgot amit kiismerni nem lehet és megérteni meg sem szabad próbálni. Úgy érdemes felfogni az egészet, hogy van és kész. Nekünk csak élni kell a dolgokkal. Véletlenek nincsennek, vagy azok is okkal történnek.

kapocs még az is ha valaki elégedett, ha valaki az akkor boldog és teljes is. Ha esetleg mégsem akkor tesz érte , hogy az legyen. Vannak olyanok akik nem tudnak tenni érte, mivel semmi sem elég nekik, két véglet között lengenek mindig. Nekik sok sikert kívánok.

“boldogok a lelki szegények“

legyenek boldogok, mert nem értik, nem próbálják megérteni ezt a hatalmas , szerteágazó, sokrétű, érthetetlen, fárasztó, érdektelen, felfoghatatlan valamit ami körülvesz minket. Azt ami a mindenünk, amiben minden hitünk van, ami a legfontosabb nekünk mégsem jut eszünkbe. Vállaljunk felelősséget magunk iránt, csakis magunk iránt és végezetül döntsük el milyen úton haladunk és tartsunk ki mellette. Higyjük el azt amit mondanak, ne próbáljunk mások felé kerekedni, azok vagyunk amik vagyunk, vállajuk fel saját magunk, nézeteinket, látásmódunkát, de!

De semmiképp ne próbáljuk meg megérteni mi is folyik körölöttünk.... Nem szabad, mert akkor a varázs látható lesz. Éljünk a saját érték és norma rendszerünk szerint, ne másoké határozzon minket meg. És akkor ha tanulunk, szelektálunk, megfogadjuk a kritikát és a tanácsokat. De mégis kiállunk saját magunk és igazunk mellett akkor magabiztos, erős tagjai lehetünk társadalmunknak véleményem szerint.

Köszönöm.