Szerintetek igaz, hogy napjainkban épp pusztulóban van a kultúra?

a 10 nagyon fontos és jó dologra hívja fel a figyelmet- Valóban a legmagasabb kultúrát kapták az emberek - 10 a zenére fókuszált, de a freskók, építészeti térformálás révén másra is igaz ez, annyira, hogy az írástudatlan emberek is részesültek belőle. Veleméri templom freskói - ahogy a fény a kis TUDATOSAN elhelyezett ablakokon mintegy "végigolvassa " a liturgiát,

https://www.youtube.com/watch?v=Ke5AT-6a3EA

vagy egy gótikus katedrális, Chartres Királyi kapuja - ahol az egész teológia megjelenik a rézsútos kapubélleten: hogy a belépő felkészüljön az átlépésre a profán térből a szakrális térbe.

[link]

maga a térstruktúra az abban való mozgás is része a kulturális életének az embernek egész magas szintű metafizikáig: pl a labirintusok (Chartres, de nemrég Szentpéterváron is találtam egyet, Pannonhalmán a kertben is van)

A kultúra a kultusz szóval függ össze, csak szakrális művészet van - ez bonyolult,nem tudok itt mélyebben belemenni, de a műalkotás a keletkezése révén szakrális - és természetesen a befogadása is szakrális (nem a témája révén, nem szabad a giccses kis szentképekre gondolni,nem arról van szó).

tehát még az írástudatlanok is részesültek belőle

A mai írástudó diákok, ha bulvárt/médiát/arckönyvet böngésznek, azok viszont nem, hanem fiatal tanulásra képes energiájukat lemerítve, egy kereskedelmi, agymosó dologban részesülnek - és sajnos egy idő után már nem is visszafordítható.

A szoc.-nak ez az agymosó- vallásellenes- és a fentiek miatt egyben művészetellenes szándéka nyilvánvaló, nem is titkolták.

De ne feledjük, hogy az első időkben még a régi szellemben nevelkedettek tanítottak, alkottak - és a legnagyobbak talán meg is találták az átadásra az utat- pl. Nemes Nagy Ágnes - aki soha nem éltette akiket kötelező lett volna sem műveiben, sem tanításában - persze sokan voltak, csak egy példát említettem.

"Az Európai emberek többsége igen."

Pedig nem. :) Hangrögzítők és lejátszók híján esélytelen volt eleve, hogy széles körhöz eljusson a komolyzene, ez az előkelő rétegek szórakozása volt jellemzően (persze lehet mondani számtalan ellenpéldát, de alapvetően az átlagember nagyon ritkán találkozott komolyzenével)

"Jobb híján? Szerinted mi a jobb a klasszikus zenénél zenei téren?"

Jobb híján, értsd nem arra lett volna igény.

---

Mindezt nem negatívumként soroltam fel, hanem próbáltam elmagyarázni, hogy a szórakoztató kultúra mindig is sokkal népszerűbb volt a művészetnél, ez alól pedig a szocializmus néhány évtizede volt kivétel, amikor erősen szűrték a tartalmat. A kultúra nem hogy nem hanyatlik, hanem sokkal színesebb és könnyebben elérhető, mint bármikor.

"A kultúra nem hogy nem hanyatlik, hanem sokkal színesebb és könnyebben elérhető, mint bármikor."

Ez a technika révén érthető és logikus lenne - igen ám, de az szintén a technika hozadéka, hogy nagyon nagy lett a szemétdomb, amiből nem tudja kiválasztani az értéket, akit otthon a nevelés során ebben nem segítenek!

a pedagógus vért izzadhat, ha otthon ellene hangolják és 5-6 órában a - valljuk be, tudatosan manipuláló - médiaszennyet döntik a kisgyerekre és ebben nő fel. Csak a különleges adottságúak tudnak ebből kitörni, a többség beleragad.

"Pedig nem. :) Hangrögzítők és lejátszók híján esélytelen volt eleve, hogy széles körhöz eljusson a komolyzene,"

Szerinted zenét csak hangrögzítőről lehet hallgatni?

Élő zenéről Te még sohase hallottál?

Értem hogy próbálsz kötekedni, de ne erőlködj nagyon, felesleges ezen az apróságon vitatkozni, csak elterel a kérdés lényegétől.

A 17-18. századig (Európában) az arisztokrácia kiváltsága volt, hogy képzettebb zenészeket tarthassanak, akik képesek voltak magasabb technikai tudást igénylő zenét eljátszani, ezután pedig még mindig csak a tehetősebb polgárság engedhette meg magának a kamarazenekarokat. (Persze voltak kivételek mindig, mint pl. Mozart operái, amik eleve a népnek készültek.)

De nem csak a pénzről van szó: az elhivatott egyleteket leszámítva a ma nagy klasszikusoknak tartott zeneszerzők művei gyakorlatilag ismeretlenek voltak az 1920-as évekig, amikor elkezdték kutatni és rögzíteni őket bakelitre. Hiába voltak muzsikusok mindenütt, jó eséllyel nem is hallottak pl. Bachról, vagy ha igen, nem bírták eljátszani rendesen.

És a legfontosabb, hogy az átlagember akkor se komolyzenei előadásokat akart hallani, hanem nótákat, ahogy ma is. A különbség csupán annyi, hogy a 20. század előtt ritkábban játszottak nagy közönségnek, ma viszont bárki ingyen meghallgathatja a tökéletes virtuozitással előadott műveket bárhol, bármikor.

Ezért mondtam, hogy az igényesebb kultúra sokkal könnyebben hozzáférhető és ezért nem mondhatjuk, hogy hanyatlóban lenne, hiszen a 20. század előtti átlagembernek se volt rá igénye, viszont akkor még találkozni se nagyon tudott vele.

Nem kérdező, nem pusztul, csak átalakul. Ha pusztul, az éppen az általad idézettek miatt lenne. De nincs nekik ekkora hatásuk, mondhatnám, percemberkék ők.

És tudod, minden kor temeti a kultúrát. De köszöni szépen, jól van. Most kevesen foglalkoznak vele ezen a környéken, de kicsi ez a környék, meg aztán kis időre megvan ő magában is. Aztán majd lesz ismét népes társasága.

"Hogy a régi időkben a nép a templomban hallgatott komolyzenét???? Nem hinném, hogy egy falusi templomban Bach fúgákat játsztak a vasárnapi misén. A néhány hangon egyesével lépegető unisono zsoltárokat meg nem nevezném komolyzenének."

Nem akarlak megbántani, de ez a hozzászólásod azt mutatja, hogy sem az egyháztörténetben, sem a zenetörténetben nem vagy túl otthon.

Kedvencem ez az igényes és nem igényes kérdés.

Mégis mi alapján dől el mi az igényes és mi nem? Egy komolyzenei mű miért feltétlen igényesebb, mi van ha egy könnyűzenei művel sokkal többet kellett foglalkozni mire megszületett. Akkor most melyik az igényesebb?

De lehetne hozni bármi mást is. Mai világban húznak két csíkot egy vászonra, és ott az igényes mű, amiért iszonyat pénzeket is fizetnek... akkor most hol az igényesség?

Már a nevébn is benne van: a egyik komoly, a másik könnyű :)

A komolyzene a stílustól függően komplex, többletjelentéssel bír, intellektuális, magasfokú képzettség kell az előadásához.

Természtesen a könnyűzenében is van ilyenre példa bőven, de nem ez a jellemző. Ott az egyszerűség dominál és a dallam, meg az előadó személyisége.