Miért gondolják rólam ezt a többiek?

A szubkultúrát szerintem sem a ruhán, meg a kannásboron kell hordani. Ez is egy szelete, de a zene, meg a gondolkodásmód, ami a lényeg. Felesleges is ezen filozofálni, egy szinten túl amúgy is csak magamutogatásnak számít az egész.

Éld az életed, ahogy jónak látod. Viszont ne akard, hogy önmagad helyett úgy lássanak az emberek, mint 'A punkot'.

Nekem az a véleményem, hogy a szubkultúra magánélet, és ezen a körön kívül mozogva a lehető legkevesebbet kell érintkezzen a közéleteddel.

Egyszerűen jámbor punk vagy (ha az vagy). És vannak más fajták is, ahogy minden más irányzatban.

De ugye nem veszed zokon, ha úgy vélem, kevés ismereted van társadalomról, együttélésről, államról, egyáltalán, az emberről. A helyzet az, hogy az "anarchia" és a "békés punk" egymást kizáró fogalmak. Persze ezt a békés punkok nem tudják.

A punk lázadásnak a "rendszer ellen" egyszer megvolt a maga szerepe. Akkor olyan volt a helyzet, ma nem olyan. Hogy az életed milyen formai stílusjegyeket visel, magánügy. Hogy a társadalomhoz hogyan viszonyulsz, nem az. De hidd el, nincs abban semmi csoda, ha ezt valaki 16 évesen kevéssé érti.

#2

Nem vagyok a téma nagytudója, de az anarchia első lépcsőfoka az, hogy ha a hatalom nem a te érdekeidet szolgálja, akkor megpróbálsz a leginkább eltávolodni/függetlenedni tőle.

Ez ugyanúgy az anarchia egy eszköze, mint a lógós-kannásboros-utcán kiabálós-rendszermegdöntős vonal.

Őszintén szólva a totális anarchia eszméje egy nagy kreténség, a kérdező legalább azt a vonalat követi, amivel kevesebb kárt tesz az életében.

Viszont hatalmas +1 arra, hogy tájékozódj kedves kérdező, a punk nem megoldás semmilyen mai problémára, nem kell túl komolyan venni. Például az adókerülés kérdése - mindenki csal adót életében, mert eléggé megsarcolnak. Viszont a másik oldalt meg ott van az, hogy azért van ennyi adó, hogy életképes maradjon a mi kis államunk, és minél kevesebben fizetik azt, annál nagyobb tereh nehezedik a tisztességes adózókra.

Szerintem ne foglalkozz azokkal akiknek nem tetszik. Mi párommal a goth kultúrához vonzódunk elég erőteljesen, nem divatból szimplán ezt szeretjük ez a mi világunk. Hétköznap semmi erősen feltűnő dolog, na meg irodában / fodrászatban amúgy sem előnyös sok viselet. Hétvégén viszont sokszor szabadon engedjük magunk, és megyünk utcára teljes szerelésben. Az emberek reakciói meg elég változatosak tudnak lenni. Legtöbben csak megnéznek aztán mennek tovább, sokan figyelemre sem méltatnak, nem foglalkoznak ilyesmivel. Aztán a maradék két csoport meg a beszólogatósak, hogy mégis hogy nézünk ki, meg biztos valami sátánista szekta stb, ilyenkor bőven van fantáziája az embereknek, az utolsó kategória meg az akiknek tetszik, volt már példa arra is, hogy fotózkodást kértek velünk.

Ha valaki nem a megszokott kinézetben akkor az bizony ilyen dolgokkal jár, együtt kell vele élni. De a negatív beszólásokkal foglalkozni végképp felesleges, hisz nem tudnak semmit rólad, elgtöbben azt fogják gondolna csak divatot követsz.

Bocs, hogy ilyen hosszú szövegekkel offolok, de nem tudom pontosan hogy oldaná meg ezeket a kérdéseket az anarchia. Lopni persze nem lehetne közpénzeket, mert nem lennének.

60 éve a két világháború után még szó szerint a fél ország önellátó volt, viszont nagy szegénység volt. A társadalmi különbségek súlyossága egyfajta mérőszáma egy ország fejlettségének. A tiszta anarchia szvsz. gátolná a fejlődés növekedését, ezáltal csak tovább nőne a szakadék gazdag és szegény között. A szegény még kevésbé lesz piacképes, a gazdag még jobban kihasználhatja a pozícióját.

Például az élelmiszer árak: A mezőgazdaság egy veszteséges iparág, mégis erre megy el az EU támogatások közel harmada. Ez ma már egy mesterségesen fenntartott piac, "mesterségesen" alacsonyan tartott árakkal. Pl. a gabonák világpiaci árat követnek van, ezért is nem kerül 5x annyiba a kenyér a nyugati országokban. Ha ehhez hasonló, jól működő rendszereket megbolygatsz, annak beláthatatlan következményei lesznek.

Annyiban igazad van, hogy egy ország fejlettségével párhuzamosan csökken a bürokrácia, a korrupció, és az emberek pedig nagyobb szabadságot kapnak (pl. magasabb bér, alapjövedelem, kevesebb adózás). És ez is egyfajta felülről építkező "anarchia". Az állam tehermentesíti magát azzal, hogy nem kell segélyrendszer, százezer fős hivatalnoki gárda; az emberek gazdaságilag boldogabbak, így a bűnözés is csökken, stb. Elméleti síkon ez afelé konvergál, hogy végül alig szólnak bele a hatalmi szervek az ember életébe. (Szerintem) a következő 50 évben el fog dőlni, hogy egy működő irányzat-e (pl. idén indult a finn alapjövedelmi kísérlet, ami érdekes lehet).

Az alulról építkező anarchia viszont (szerintem) nem működőképes. A: ahogy írtad nem megvalósítható, B: túl sok az ellentmondás. Lokálisan mindenki úgy mutat be az államnak, ahogy akar, a nagy egészet nézve viszont már sokkal bonyolultabb a helyzet.