Miért van ez? Teljesen feleslegesnek érzem már magam.16f

A probléma az, hogy nem az interneten élem az életem. Ez csak egy kis "kitérő", vagy hogy mondjam. az, amit írtam, ("mindenki elítél, elnyom, lesz*r, és ez ellen nem bírok semmit se....") az a valóságban van meg, nem (csak) az interneten. Suli? Igen. Osztálytársak, más évfolyamok. Próbáltam beszélni. Nem sikerült. Miért? Mert "a külsőm"..

Keressek hobbit. Kerestem, találtam, majd jött valaki aki romba döntötte az egészet akár szavakkal, akár tettekkel.

Járjak sportolni.. Kollégista vagyok. Reggel 6kor keltenek, 7kor reggeli, aztán be a suliba. Ott 7-8 órát lehúzok. Vissza a koliba, aztán ebéd. Majd 2 óra szilencium. 20 perc vacsora szünet. Megint szilencium. Ott van, hogy 7 óra. van 1 óra kimenőnk, ami alatt el kellene menni boltba, és még tanulni is kéne, mert nem tudok mindent a fejembe verni ez alatt az idő alatt. aztán alvás, vagy épp még hulla fáradtan is tanulással próbálkozás, mert mindig van valami a sulira.

Néptánc.. Táncolni egyáltalán nem tudok, enyhén szólva el vették tőle a kedvem + az életkedvem is, mikor 2× megpróbálkoztam vele. Jobban égtem úgymond, mint a nap..

Járok időnként szakkörökre, ilyesmikre, de hiába. Egy ideig jártam infóra, mert nagyon értek hozzá. Jártam művészetekkel kapcsolatos szakkörökre (festés, rajzolás, stb) de hiába, mert vagy tehetségem nem volt elég hozzá, vagy épp a közösség "nem fogadott be"..

Bulizni eddig életemben kétszer voltam. Egyszer barátnőmmel, ami nagyon is jó volt, és ott nem érdekelt más, csak ő. és ott is rá mászott valaki, akivel "csak táncoltak".. mindegy.. Nem vagyok egy bulizós típus, max barátokkal talán elmennék, de.. ja...

Tudom, hogy sokat számít az a kevés is. Mert számít, tudom, érzem. Tudom, hogy fontosak. Nem akarom elveszíteni őket. Viszont többre vágyom annál, minthogy hetente két napot lássam a családom, amiből minimum egy nap veszekedéssel töltődik fel..

mint írtam, nem a neten élek.

mi szeretnék lenni?.. Ember.. egy NORMÁLIS ember... Informatika érdekel(t), azon indultam el, nagyon is jól teljesítek, de nem érzem úgy hogy ez lenne a megfelelő hely ahova jöttem. Szeretek időnként rajzolni, de tehetségem nincs hozzá. Maximalista vagyok, és kissé türelmetlen, így kissé nehézkes ez is.. Hangszeren nem tudok játszani, semmilyenen sem. Nem volt rá lehetőségem sose, hogy tanuljak bármin is.. Viszont dalszövegeket szoktam írni, eddig nagyjából 20-30-at írtam, de ez sem nyerte el szinte senkinek sem a tetszését.... pedig vannak olyanok, amikre én magam is azt mondtam, hogy "Na, ez igen, ez jó!"...

Nem a facebookkal törődöm, hanem azzal, mások "mit gondolnak rólam".. Tudom ez eleve már nem valami jó dolog, de ez van.. Engem mindig elnyomtak, bántottak, elítéltek stb, és volt egy időszak mikor tényleg úgy éreztem hogy Na, minden rendben van... Csak ez az idő már elmúlt...

"hany ember kellene hogy korulugrajon es sose vitatkozon veled" egy se..... nekem arra lenne szükségem, hogy legyen olyan aki elfogad, szeret, és nem a családom és a barátnőm az...

"ha van egy baratnod egyszeruen nem ertelek, masnak egeszen "oregkoraig" nincs szerelme/szeretoje"..... erre csak azt tudom mondani, hogy hiába van egyetlen egy valaki aki szívből szeret.. Attól még szüksége van az embernek Barátokra, ilyesmikre..

Igen, a családom szeret. de ezt legtöbbször nem érzem... És nincs "egy rakat ismerősöm"... nem tudom, miből szűrted ezt le.....

Nem, nem CSAK rajtam áll... rajtuk is.. és Mindig más adja fel az egészet, nem én..