Miért fontos Selmecbánya a miskolci egyetemistáknak?

A selmeci diákhagyományok eredete a Selmecbányán 1735-ben alapított Bergschola (bányászati-kohászati iskola) hallgatóihoz kötődik. A hagyományok később, a főiskola soproni tartózkodása alatt kibővültek helyi momentumokkal is. Így együtt képezik a selmeci-soproni diákhagyományok körét, amelyet a selmecbányai kötődésű felsőoktatási intézményekben a mai napig ápolnak, például a Miskolci Egyetemen, a Nyugat-magyarországi Egyetemen Sopronban, de Dunaújváros és Székesfehérvár selmeci előddel rendelkező felsőoktatási intézményeiben is. A diákhagyományok összetartást kovácsolnak és bensőséges kapcsolatot teremtenek a felsőbb évesek és fiatalabb társaik között.

2014. szeptember 19-én a selmeci diákhagyományok, azaz a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia diákhagyományainak továbbélése a jogutód intézményekben (Miskolci Egyetem, Nyugat-magyarországi Egyetem), felvételre került a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága javaslata alapján.[1][2]

Az egyetemre frissen bekerülő hallgatók pogánynak, az ún. balekoktatáson és -keresztelésen átesettek baleknek, a másodéves hallgatók kohlenbrennernek, a legalább harmadik éve az egyetemen tanuló, a selmeci hagyományok szellemében megkeresztelkedett hallgatók Firmának számítanak. A kohlenbrenner szó német eredetű és szénégetőt jelent, mert az Akadémián a másodéves hallgatók tanultak vegytant, ahol is mesterséges úton állítottak elő szenet. A Firmákat már megilletik bizonyos előjogok, például a kari egyenruha viselése. A hagyományok ápolásának fontos részét képezik a szakestélyek, amelyek kötött menetű, többnyire tréfás hangnemben zajló összejövetelek, ahol a szaknak megfelelő „szent italt”, sört vagy bort és zsíros kenyeret szolgálnak fel, a szakestélyhez legtöbbször külön kupa készül porcelánból vagy más anyagból. Speciális szakestélynek számít a balekkeresztelő, gyűrű- és kupaavató, a szalagtűző, a valétáló, illetve a gyász-szakestély. A kötelező hallgatási idő után veteránná válnak az intézet hallgatói. Aki tanulmányai végeztével elhagyja a campus területét filiszterré válik.

itt tovább olvashatod: [link]

Gyere el balekhétre, meglátod milyen. Nem mindenkinek fog tetszeni azt lefogadom, de cserébe életre szóló barátságok tudnak a hagyományok által köttetni.

Hát van egy megérkezés (ez vicces és szigorú is egyben), majd egy egyetemen való séta (Hagyomány része, ha érdekel majd a dolog megtudod miért). Vannak csapatfeladatok, egyik nap van egy kis túra, másik nap feladatok és egy kocsmatúra (nem városban lévő kocsmákat látogat meg a társaság ilyenkor).

Van egy sportnap, ez kicsit lazulósabb haverkodós pihenős nap.

Esténként van lehetőség az egyetemi szórakozóhelyre menni.

Nem hiszem hogy érdemes lenne kimaradni belőle amennyiben van rá lehetőség, hogy elgyere. Rengeteg csoporttársadat és felsőbb évest ismersz meg, ami majd rájössz, itt igenis jó dolog, hiszen nálunk tényleg elvárás (persze, 1-2 sör fizetség képen elfogadható) nélkül segíti az egyetemista a másikat.