Szerinted, miért van az, hogy akinek sok pénze van, az nem munkát teremt másoknak, hanem, önmagára költi a nyereségét? Miért érzéketlenek az emberek a szegény emberrel kapcsolatban?

Ki dönti el, hogya vezérigazgató tudása, nagyobb érték mint a WC pucolóé?

Szerintem ez nem kérdés. A vezérigazgató (most nem arról beszélek, akit "benyomtak", hanem aki megdolgozott érte) 15 évig tanult, aztán sokat dolgozott, mire eljutott idáig, sokkal több belefektetett munka, tehetség és szorgalom van a tudásában, mint annak, aki 8 osztály után elmegy vécét pucolni.

Akinek megadatott, hogy több pénzt keresen, annak miért nem jut eszébe, hogy az nem csak az Ő érdeme, hanem egy közösségé, és így miért nem fordítja vissza a vagyonának egy részét a közösség segítésére?

Sokan visszafordítják a vagyonuk egy részét, legfeljebb nem tudsz róla, pl. Demján milliókat oszt szét havonta a szegény és tehetséges diákok közt.

Ha szegénynek születik valaki, miért egyenes következmény az hogy az is marad?

Nem egyenes következmény. Én pl. úgy járok egyetemre, hogy mellette dolgozom, hogy fizetni tudjam a megélhetésemet, mert a szüleim még most is nyögik a lakásunk törlesztőrészletét (21 éves vagyok... :( ). Nyilván könnyebb annak, aki havi 200ezret kap anyucitól kajálni, bulizni és a tanuláson kívül semmivel nem kell törődnie. De ez nem feltétele annak, hogy az ember tanuljon és lehetősége legyen jobb életre. Persze kell hozzá sok szorgalom, meg hogy fel tudjam áldozni a mai szórakozást annak a reményében, hogy egyetem után lesz lehetőségem sokkal többre, tartalmasabbra.

A szegény gyereke sem, a gazdag gyereke sem kérhette azt, hogy megszülessen, de azt kérheti magától, hogy emberséges legyen. A szegény ne gyűlöljön, a gazdag alázatos és segítő kész legyen!

Én nem tudom, hogy szegény vagy gazdag vagyok-e, de nem is gyűlölök, és alázattal is viseltetek bizonyos dolgok iránt. Talán kaptál egy képet arról, hogy milyen lehet az életem, emellett is támogatok egy szervezetet, havonta 1000 Ft-tal, amit levonhatnak a bankszámlámról. Ennyit tudok tenni. Segítek, akinek tudok, hajléktalanoknak adok, ha van mit, segítek tanulni annak, aki ezt kéri, segítem a barátaimat a munkájukban (pl. reklámozással, szóróanyag terjesztésével). Nem tartom magam vanami nagyon különleges embernek, de ha csak ennyit tenne mindenki, szerintem már jó lenne.

09:40-es teljesen egyértek veled!

A férjem tényleg a nulláról indult és most sikeres céget vezet! kezdetben nem volt semmije, tényleg egy kis bőrönd ruhával ment ki külföldre dolgozni és lám, az akarat meghozta a gyümölcsét! Sajnos, a szegényebb emberek mind azt gondolják, hogy mert egy igazgatónak, ügyvezetőnek stb... jó poziciója van, akkor bizonyára tele van pénzzel és semmi gondja nincs a világon. és szegény alkalmazott pedig csak minimálbért kap, pedig igazából ő az, aki dolgozik kemény fizikai munkát tesz bele és mégis ilyen keveset kap! hát ez felháboritó! DE, arra ezek az emberek nem gondolnak, hogy amig ők ledolgozzák a napi 8 órájukat, utána kilépnek a kapunk és semmi problémájuk nincs a munkahellyel, nem is érdekli őket, mig egy ügyvezető a munkát is haza viszi és azon agyal, hogy tartsa fent a cégét! Nem beszélve arról, hogy tényleg sokan nem is látják, hogy mennyi kiadása van egy cégnek és hogy milyen kevés az, ami megmarad tisztán. nem az embereket kell hibáztatni azért, ami van, hanem az államot! ha az állam nem venne el annyit, akkor a "főnök" több fizetést is tudna adni!

Eszembe jutott valami, mi lenne, ha mindenki olyan szerencsés helyzetben lenne, hogy nem kell elmenni wc-pucolónak meg takarítónak meg utcaseprőnek, akkor ki végezné el ezeket a munkákat? Valakinek ezt is csinálnia kell. :-)

Én úgy vagyok vele, hogy ha sikerül a tervem, akkor én munkahelyeket tudok létrehozni, és igen, nálam is lesz takarító, de annyi embert fogok alkalmazni, amennyire a cégben futja, és nem többet, hogy a takarító néni is olyan fizetést kapjon, amiből ki tudja fizetni a számláit.