Hogyan kell megbocsátani?

Úgy kell megbocsátani, hogy meg akarsz bocsátani. Akár az általuk okozott szenvedésed is felajánlhatod azért a valamiért, aki sérelmet okozott neked. Egyáltalán nem biztos, hogy érzelmileg valaha is át tudsz fordulni egy ilyen ember iránt, főleg ha pl. az az ember azóta sem változott mondjuk, és például folyamatosan kénytelen vagy elszenvedni tőle adott esetben az ártalmait.

Azt mondtad, írhat vallásos is...

Nem arról van szó, hogy mondj el húsz Miatyánkot, de igen, pl. ha imádkozom valamiért, az is döntés amellett a valaki mellett. Ugyanakkor nem érzelmi kérdés. Nem kell "szerelmesnek lenni" abba a másik emberbe, jelszóval, hogy mert megbocsátok akkor is, ha az ég leszakad, s nem is kell ezt elvárni az embernek önmagától azt hiszem. A megbocsátás inkább az adósság elengedésére kell hasonlítson elsősorban; hogy már nem akarom ki -és leverni rólad/belőled a rajtam esett sérelme(ke)t, nem akarok bosszút állni mindazért, amit elkövettél, hanem hozok egy döntést, hogy elengedem neked a tartozásod és lemondok a saját haragom táplálásáról, a bosszú fantáziák tudatos(!) dédelgetéséről.

Ettől még lehet az, hogy ha legközelebb az illetőt meglátod, akkor is görcsbe rándul a gyomrod, vagy reflexszerűen úgy érzed, ökölbe szorul a kezed, de ez már sokkal kevéssé a megbocsátás tudatos aktusán múlik, s persze jó esetben ez utóbbi segít enyhíteni, vagy megszüntetni az ellenséges érzéseket is.

* a "valakiért" több helyen "valamiért"-nek sikerült;

Elnézést!

Elhatározással sehogy. Elsőnek a tettet kell megvizsgálni. Az indítékát, az okát, a következményeit, és hogy mit változtatott. Annak a fontosságát.

Ha sikerül feldolgozni, más szemmel fogod nézni a tettet. Ez a kezdő lépés a megbocsátáshoz. A megbocsátás nem azonos a felejtéssel. A tett esetleg mindig jelen lesz, de elfogadod az új állapotot. És onnan folytatod. Akár az elkövetővel.