Milyen Londonban élni?

Mivel tranzitváros Jönnek - mennek az emberek, pár év után sokan tovább állnak egy élhetőbb helyre, ezért hosszabb távú barátságokat, közösségeket elég nehéz kiépíteni.

Tegnapelőtt volt a londoni maraton. Egy ellenőrzőpontnál a belvárosban kiraktak többszáz liter vizet a sportolóknak. Kis idő múlva megjelent egy csomó néger, és pár perc alatt ellopták az összes vizet. Vizet, bakker, VIZET. Na kb. itt tart London. Plusz meg azok a dolgok, amiket Digo írt.

Nekem tele lett a hócipőm Londonnal. Sosincs idő semmire - mindenki valahova rohan, mint a mérgezett egér, türelmetlen, bunkó, és csak magával van elfoglalva. Pénzt félretenni alig tudsz, mert nagyon drágák a megélhetési költségek, szóval lényegében véve csak vegetálsz. Pláne nulla órás szerződéssel. Vagy dolgozhatsz két-három műszakban, nulla szociális élettel. Akinek mindezek után még van ereje nyelvtanfolyamra járni vagy autodidakta módon önmagát fejleszteni (mivel a munkahelyén az Alik és a Mohamedek között aligha fog rendesen megtanulni), annak minden elismerésem. Feljebb lépni karrier szempontjából (angol ide vagy oda) nagyon nehéz, mert óriási a verseny. Bár kétségkívül előnyben vannak azok, akik lehazudják a csillagokat is az égről. A munkáltatókat se kell sajnálni ilyen szempontból: hitegetéssel, üres ígéretekkel tele a padlás. Lehet, hogy vannak mazochisták, akik kifejezetten szeretnek tömegszálláson lakni, napi 3 órát utazni, a saját temetésükön is dolgozni, de én utálom, hogy nincs semmi személyes terem, le vagyok égve, nem jutok egyről a kettőre, és mindig mások rendelkeznek az időmmel...