Hogyan teremtsek majd családi kultúrát, ha az én családomban nem volt?

Az én szüleim mindketten paraszti sorból származnak. Nem volt a családjukban családi élet. Az ő generációjuknál éppen a kevés gyerek volt a divat, ezért nem volt nagy a család. A szüleik állandóan dolgoztak, a férfiak ittak, a nők tűrtek, és nagyjából ennyi volt.

Én fiatal huszonéves vagyok, és egyre többet gondolkozom azon, hogy én hogyan alakítsak ki majd szokásokat a saját családomban. Most, hogy már felnőtt vagyok, és van annyi tapasztalatom, hogy le tudjak vonni tanulságokat emberi élettörténetekből, látom, hogy mennyire gyakori az, hogy a gyerekek átveszik a szülők hibáit, pontosabban hiányosságait, és hogy mennyire nehéz meggyökeresíteni egy szokást.

A szüleim, mivel nem volt mit eltanulniuk az ő szüleiktől, nem is nagyon tudták megvalósítani, hogy meglegyen az, amit én "családi kultúrának" hívok. Amikor kicsik voltunk, akkor még többet foglalkoztak velünk, elaltattak, meséltek, de utána igazából már egyre inkább csak a munkának éltek. Nem voltak igazán közös étkezések, szokások, vasárnapi kirándulások, csak alkalmanként mentünk el valahova néha-néha. Soha nem társasoztunk, nem beszélgettünk együtt fontos dolgokról. Nem volt érdemi az egymással töltött idő.

Lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy nekem nem volt elég társas kapcsolatom, és valami olyasmit hiányolok, amit inkább a barátoktól kell megkapni, nem tudom. De tény az, hogy az egy darab testvéremmel soha semmit nem játszottunk vagy csináltunk közösen (ég és föld vagyunk), nem is igazán tanultuk meg tolerálni egymást és a szüleinkkel se csináltunk igazából soha semmit. Én egy ideális családot valahogy úgy képzelek, hogy rendszeresen együtt étkezünk, vasárnaponként közösen töltjük a napot, együtt kirándulunk, bizonyos esténként társasjátékozunk. De olyat is ismerek, ahol éves családjelentést csinálnak, ami azt jelenti, hogy a szülők minden gyerekről írnak beszámolót, hogy mennyit fejlődött az évben, amit elküldenek a rokonoknak. Olyat is hallottam, ahol "pontrendszer" van a családban, és a házimunkákért járnak pontok a gyerekeknek, amiért gondolom, kapnak valamit. Úgy hiszem, hogy minél több ilyen szokás van, minél sűrűbb a családi háló, annál kevésbé lesz magára hagyatott és elveszett a gyerek. Rajtam is, meg a testvéremen is azt látom, hogy bizonytalanok vagyunk, nem találjuk a helyünket, nem igazán tudunk megnyílni más előtt, és szerintem ez a családi kultúra hiánya miatt van. De hogyan alakítsak ki ilyen szokásokat, ha nincs honnan példát vennem?