Írnátok véleményt? (Trollok lécci ne)

-Én megmondtam, hogy ne csináljuk-emlékeztettem. Legjobb barátnőm, Kelly szokás szerint egy olyan dologba rángatott bele amiről aztán kiderült, hogy neki sem tetszik és valószínűleg még bajba is kerülünk miatta.

-Persze, te mindig megmondod- szomorkodott- de Jack azt mondta, hogy ez egy nagyon király hely ahova jófej emberek járnak, és te egyébként is olyan egyedül vagy- nézett rám azokkal a hatalmas csokibarna bociszemeivel. Ennek a tekintetnek szokás szerint nem bírtam ellenállni és rögtön megbocsátottam neki.

-Jól van na. Gyere, igyunk valamit!

Kelly felvidulva követett. Kicsit naiv lány volt, a barátainak mindent elhitt. Ezért kerültünk gyakran kínos helyzetekbe és nemkívánatos helyekre.

Mint például most is. Valami klubban voltunk ahová kiskorúakat elvileg be sem engednek. Ehhez képest bent voltunk, pedig egyikünk sem múlt még el 17.

Időközben odaértünk a pulthoz. Kelly beállt a sor végére abban a hitben, hogy így majd odajut. Nos, ez nem egészen így történt. Nemhogy nem kerültünk előrébb, pár perc után azt vettük észre, hogy egyre távolabb kerülünk a büfétől.

-Menj odébb, kislány!-lökött félre durván egy nagydarab, tetovált csávó.

-Elnézést uram, de mi voltunk itt előbb...-próbálkozott Kelly

-Téged ki kérdezett szöszi?-nézett rá megvetően a nagydarab (és valószínűleg részeg) barátunk.

Nos, igen. Kelly tipikusan olyan lány akit senki nem vesz komolyan. Szalmaszőke hajával és nagy, csokibarna szemeivel nem igazán kelt félelmetes benyomást. És ez általában azután sem változik meg , hogy jobban megismerték.

Kelly annyira megijedt, hogy mozdulni sem tudott, bennem pedig valahol elszakadt egy cérna.

-Na jó, nekem elegem van ebből!-szorosan megfogtam a barátnőm karját és magam után húzva törtem utat a pult felé.- Gyorsan mondd, hogy mit kérsz azután menjünk innen!

-Egy kólát- rebegte nég mindig elég ijedten.

Kelly kólájával kiverekedtük magunkat a tömegből és leültünk egy félreeső asztalhoz.

-Soha többet nem jövünk ilyen helyre-jelentettem ki határozottan- egyáltalán hogy vehetted komolyan Jacket? Tudod, hogy ő ebből a szempontból... nem kifejezetten megbízható.- Jack Kelly 19 éves mostohabátyja volt és mindenki tudta róla, hogy imád bulizni, és nem kifejezetten ellenzi a nagy mennyiségű, tömény italt sem.

-Lehet, hogy nem megbízható de a bátyám. És én hallgatok a bátyámra.

-Nem mondtam, hogy soha ne hallgass rá. De ebben a tekintetben ne tőle kérj tanácsot.

Kelly épp visszavágott volna amikor egy magas, fekete hajú fickó állt meg mellettünk.Mi nem kifejezetten előnyösen, szájtátva bámultunk rá. Nem sokszor fordult elő, hogy egy fiú észrevett minket. Nem azért mert nagyon csúnyák kettünk volna, inkább csak észrevehetetlenek. Kelly mindig is csendben szemlélődő típus volt, és én is csak nagy ritkán emeltem fel a hangom.

-Sziasztok-állt meg mellettünk mosolyogva- nem bánjátok ha csatlakozom?

Azzal meg sem várta a válaszunkat levágódott a mellettem lévő székbe. Egyébként egész helyes volt. Kb 190 centi magas, barna hajú kék szemű. És ha a megérzésem nem csalt akkor focista is.

-Valamelyikőtök nem szingli véletlenül?-a kérdés eggyértelműn nekem szólt. Ezt Kelly is rögtön észrevette és vigyorogva rám kacsintott.

-Hát úgy is lehet mondani...-mosolyogtam rá

-Milyen szerencsém van! -Örvendezett új barátunk- egyébként Nick vagyok.

-Sarah

-Kelly

-Igazán örülök. Nincs kedved táncolni?

Kérdőn Kellyre pillantottam aki biztatóan bólintott.

-De, persze menjünk

Nick kézen fogott és elvezetett a tánctérig. Már a tekintetétől is megremegett a gyomrom. Be kéne tiltani az ilyen tekintetet! Ahogy rám mosolygott a tökéletes ajkaival (amik természetesen tökéletes fogakat rejtettek) és a szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok szinte összeestem.

A zene természetesen ezer decibellel üvöltött úgyhogy beszélgetni nem nagyon lehetett, azért néhány dolgot mégiscsak megtudtam róla. 18 éves, most végzős és a St. Luis gimi focicsapatának kapitánya.

Egy lassú szám kezdődött. Körülöttünk a párok összeölelkeztek és ringni kezdtek a zene ritmusára. Éreztem, hogy ez az a pont ahol eldől, hogy látom-e még Nicket. Ha most meg akar csókolni vagy elkezd tapperolni akkor mindenképp bukta. A szívem mélyén nagyon reméltem, hogy semmi ilyesmit nem tesz, ugyanis nagyon bejött.

Szerencsémre Nick nem bizonyult tolakodónak. Csupán a kezemet fogta meg. Így, mélyen egymás szemébe táncoltuk végig a számot. Mikor vége lett még mindig a kezemet fogva kivezetett a tömegből. Azt nem tudtam pontosan hova megyünk, de azt igen miért. Elérkezett a tisztázás ideje.

Végül egy félreeső sarokban állapodtunk meg.

-Figyelj Sarah, nem tudom te hogy vagy vele, de én úgy érzem egész jó páros lennénk, mi ketten. Nagyon örülnék, ha meghívhatnálak egy kávéra mondjuk holnap délután.-Nick várakozva pillantott rám

-Holnap délután sajnos nem jó-csóváltam a fejem szomorúan

-Akkor mit szólsz a holnap utánhoz? A sulid ott van nem messze az enyémtől. Kérlek!

-Az nekem is jó lenne. Hánykor végzel?

-3 körül.

-Én negyed 4-kor

-Szuper.- lelkesült fel Nick-akkor holnapután negyed 4-kor várlak a sulitok előtt.

Látszólag nagyon vidáman visszamosolyogtam rá, de belül mardostak a kétségek. Mi van ha ő is olyan mint Tommy? Tommy ,a volt barátom akinél Kelly szerint nincs gonoszabb ember Londonban. Alig 15 éves voltam amikor összejöttem vele. Ő már 17 volt. Anyuék nagyon nem szerették, de ezzel nem foglalkoztam. Csak az a bajuk- gondoltam-hogy Toomy dohányzik. Azonban alig egy hónap múlva rá kellett döbbennem, hogy Tommynak az a legkisebb hibálya, hogy dohányzik. Épp a plázában voltunk Kellyvel amikor megláttuk Tommyt, aki épp egy lánnyal beszélgetett a Meki előtt. Elindultam feléjük, de szinte rögtön meg is torpantam. Tommy ugyanis nevetve beletúrt a hajába és megcsókolta a lányt. Azon nyomban elsírtam magam, és ha Kelly nem tart meg valószínű össze is esek.

Ez azonban még nem volt minden. Mikor Tommy észrevette, hogy figyelem mosolyogva integetett nekem.”Szia Kincsem” mosolygott rám. Azt hiszem itt robbantam először. Sikítva közöltem, hogy ne hívjon kincsemnek miközben mással smárol a plázában és egyébként is mekkora hűtlen tahó, hogy ilyeneket csinál, és, hogy velem ezt senki nem teheti meg. Erre ő egész egszerűen kröhögött, és közölte, hogy naiv vagyok ha azt hiszem, hogy lesz olyan fickó aki megelégszik csak velem. Nem pont erre a válaszra számítottam, de mégis sikerült viszonylag hamar reagálnom és higgadtan elküldtem szebb helyekre. Ezen igencsak meglepődött én meg, amíg döbbenten pislogott méltóságteljesen távoztam.

Nick hangja térített magamhoz.

-Miért sírsz?-kérdezte aggódva- Ha nem akarsz nem muszáj találkoznod velem.

-Mindenképp szeretnék találkozni veled. -Jelentettem ki határozottan- Csak régi rossz emlék.

-A plázás fickó, igaz?- kérdezte csendesen

-Honnan tudod?-nyögtem hosszú hallgatás után

-Ott voltam a plázában akkor. Első látásra... megtetszettél és nagyon sajnáltam, hogy pont egy ilyen bunkó tagot fogtál ki. Ma este amikor megláttak rögtön felismertelek. Gondoltam egy próbát megér. Biztos voltam benne, hogy még nem léptél túl a tahó tagon, ezért óvatosan próbáltam közelíteni. Végig láttam a szemebden a félelmet. Nagyon kérlek, adj egy esélyt! Esküszöm, hogy soha nem teszek semmi olyasmit amit Tahótag elkövetett ellened!

-Köszönöm

-Mit?-csodálkozott

-Azt, hogy megmutattad a jó oldalát annak a plázai vitának.

-Örülök hogy megtehettem-mosolyodott el. Tétován csillogó szemmel hajolt hozzám közelebb. Megállt egy pillanatra, hogy mit szólok a dologhoz. Láthatott valami biztatót a szememben, mert megcsókolt!!! Tudom, hogy alig egy órája ismerem, de valahogy teljesen helyénvalónak tűnt. Olyan megnyugtatónak. Végre biztonságban éreztem magam, először életemben. Tommyval soha nem volt ilyen a kapcsolatunk. Vele nem éreztem, hogy a gyomromban ezernyi pillangó röpköd és a talaj sem akart kifutni a lábam alól.

-Meg kell keresnem Kellyt- ez volt az első ami az eszembe jutott. De még is, hogy lehetek ilyen balfék? Nick megcsókolt én pedig közlöm, hogy meg kell keresnem a barátnőm.

-Segítsek?-mosolygott rám. Ezek szerint nem bántódott meg. Halleluja! Úgy tűnt, valami ilyesmire számított.

-Megköszönném

-Arra láttam.-mutatott a WC-k felé. Közben a másik kezével megfogta a kezem és ujjait az enyémekre kulcsolta.

Kelly valóban ott volt.

-Menjünk?-kérdezte

-Igen, lassan. Nagy baj lenne, ha Nick is jönne?

-Nem, dehogyis! Hozom a kabátokat.

-Majd én-ajánlotta fel Nick-ideadod a bilétákat?

-Köszi

Kelly megvárta amíg eltűnik a tömegben és csak azutàn kezdett el sikonyálni.

-Te jó ég! Ez komoly? Összejöttetek?

-Úgy tűnik-bólintottam szerényen- hétfő délután elém jön és már meg is csókolt!

Kelly tekintetét látva nem bírtam tovább és én is visítani kezdtem.

Mire Nick visszaért összeszedtem magam, úgyhogy ő még elvileg azt hiszi, hogy normális vagyok.

Kelly tapintatosan lemaradt úgyhogy igazándiból kettesben sétáltunk haza. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Nicknek nagyon jó humora van, és imád mesélni. Cseréltünk telefonszámot is, és azt ígérte, hogy majd hív.

A kapuban némi habozás után megöleltem, majd egy „jóéjt” után besurrantam a házba.

-Szia Sarah!-köszöntött az anyukám- Milyen volt az estéd?

-Nagyon jó!-vigyorogtam mint a tejbetök

-Van valami amit tudnom kéne?-érdeklődött lazán

-Azt hiszem barátom van. Már írt is! Jóéjt!-azzal anyu döbbent arcával nem törődve felrohantam a szobámba.