Gaz, ha ugy erzem, nem seretnek nyugdijas lenni?

Nem kötelező nyugdíjba vonulni, a testi-lelki leépülés pedig (betegséget kivéve) általában egyéni döntés, hogy nem csinálnak semmit.

Nagyanyám testvére 81 éves, és apámmal jár szerelni, fúr, létrán dolgozik, gond nélkül leküld 10-12 órás fizikai munkát, hétvégén kertben van, fát vág, permetez, dolgozik aktívan.

Ennek az a titka, hogy nem hagyod el magad, nem a TV előtt döglesz, hanem mozogsz, rendesen eszel, használod a fejed is folyamatosan.

Ez egy általános depressziós vélemény. Belejátszik a kevés ismeret is. Nem könnyű az az elvont absztrakció, hogy 30 évesen miként képzeljem nyugdíjaskort.

Az persze nem működik (csak ritka kivétellel), hogy valaki nyugdíjazásakor jön rá, tenni kéne valamit. Hogy valaki lesz e 80 éves, és milyen állapotban (ugyancsak ritka kivétellel) azt egész életének vitele, gondolkodásmódja dönti el. És aki aktív és nyílt, befogadó, többnyire nem gond számára az öregkor. Egy rokonom 82 éves koráig űzte mesterségét, otthon végezte a ház körüli munkát, politizált, sőt a nőket is szerette a maga módján. Persze mindezt nem úgy, mint 40 évesen, de jókedvvel. Aztán egyszer éjjel összeesett felkeltében. Még magához tért, beszéltem is vele, de 3 hét alatt elment. Elégedett volt.